A TÖRVÉNY FALAIN TÚL BÉKE ÉS ELLÁTÁS VÁR

Elizeus korában egyszer Samáriát ostromolta az arám hadsereg. (2 Királyok 6: 24. - 7: 20.) Az elhúzódó hadiállapot miatt a városban éhínség lett úrrá. Amikor legmélyebb volt a kétségbeesés, és a király is megalázta magát, megszaggatva ruháit, Elizeus megdöbbentő bőséget jövendöl már másnapra! (Elizeus jóléti evangélista volt!) A király segédje hitetlenkedik, így Elizeus megígéri neki, hogy nem fog enni belőle. 

A város kapujában volt négy leprás, akik rájöttek, hogy nincs vesztenivalójuk, az éj leple alatt kimennek az arám táborba, és megpróbálnak ételhez jutni, hiszen ha a városban maradnak, mindenképpen éhen kell halniuk. Megrökönyödve veszik észre, hogy a támadók sátrai mind elhagyatottak, de minden felszerelés bennük van. A leprások jóllaknak, és még kincseket is gyűjtenek maguknak. Egy kis hezitálás után értesítik a városlakókat is. A király is megtudja a csodás hírt, de óvatosságból szekereket küldet egészen a Jordán folyóig. Minden tapasztalat azt mutatta, hogy az arámok mindent hátrahagyva mentek el a város alól. Minden értékük, és élelmük a kiéheztetett városlakóké lett, akik igyekezetükben letaposták a kapuban álló királyi segédet. Így beteljesedett Elizeus jövendölése. 

A történet kulcsa a leprások józan belátásában, és bátor döntésében rejlik. Az újszövetség-, így Pál tanításainak is központi témája, hogy nekünk is fel kell ismernünk, hogy elveszettek vagyunk bűneink, bűnös természetünk miatt. De mit érünk ezzel a tudással, ha nincs meg bennünk az az elszántság, hogy kimerészkedjünk az "éhező városból", a világból, vagy az üres vallásos életmódból? Fel kell vállalnunk nyomorult (a nyomorúság legkifejezőbb képe: éhező leprás egy ostromlott városban) állapotunkat, különállásunkat. Fel kell ismernünk, hogy ez a világ nem tud nyújtani számunkra semmit, nincs értelme a kapuban toporogni! (A négy leprás a négy evangélium, a négy evangélista megfelelője.)

Ha felismerjük azt, hogy éhezésünk nem tartható fenn tovább, akkor lépünk. Erre ösztökél bennünket a törvény. A törvény ismerete ébreszt rá bennünket "leprás" bűnösségünkre, hogy olyan városba vagyunk bezárva, ahol a biztos szenvedés, és halál az osztályrészünk. A sátán minden erejével bent akar bennünket tartani a törvény falai között, ahol nincs számunkra tápláló élelem, hogy éhen haljunk, és elvesszünk. Lövedékei a parancsolatok betűi.

Ha azonban kimegyünk az önigazultságunk, önjóságunk, társadalmi elismertségünk városfalai közül, akkor hirtelen az arám ellátmány bősége vár ránk!! Ez az ellátás a leghíresebb arámul beszélőtől származik, aki JÉZUS KRISZTUS. Pál Galatákhoz írt levele 3: 23-25. verse ezt így fogalmazza meg: "Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk."  (Easy to read Version)

Az arám hadsereg fegyvereit hátrahagyva menekül a város alól. Pál a kollossébelieknek írt levelében így fejezi ki Sátán kudarcát: "Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és testetek körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk."  (Kol. 2: 13-15.)

Pál a Filippibelieknek írt levelében kárnak és szemétnek ítélt minden korábbi vallásos buzgóságát. Az eredeti szövegben szó szerint kutyapiszoknak nevezi a vallást, figyelmeztet, hogy bele ne lépjünk! ("A vallás olyan, mint a kutyapiszok. Bűzlik, ne lépjetek bele!" Filippi 3: 8.) És Isten valóban így látja a vallásos cselekedeteinket, ezt bizonyítja ez a történet is, hiszen az éhező város falai között a 2 Kir. 6: 25. verse szerint: "Nagy éhínség támadt Samáriában, mert addig ostromolták, míg egy szamárfej nyolcvan ezüstbe, egy maréknyi galambtrágya pedig öt ezüstbe került." A szamár a bibliában a vallásos terhek hordozásának jelképe. Vagyis a tízparancsolat szövetsége alatt még a megdöglött szamár feje is rendkívüli "értékké vált". Az emberek nagy terhek alatt nyögtek, amelyek pedig nem tudták őket üdvözíteni, megváltani. Hiábavaló volt az áldozatok nagy száma, ezek nem tudták a lelkiismeretüket megtisztítani. Értéktelen dolgokért adták keresményüket. (Mire való is volt egy marék galambtrágya? Még éhezés idején sem tápláló étel, sőt inkább mérgező!) Filippi 3: 8 -11.: "Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján, hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra."