ABIMÉLEK KIRÁLYSÁGA
A Bírák könyvének közepén van egy hosszasan részletezett történet: https://abibliamindenkie.hu/uj/JDG/9
Első olvasásra egy feltörekvő, gátlástalan, uralkodásra vágyó férfi sztorija, amely azonban rengeteg bibliai utalással van megfűszerezve, így az üzenete megfejthető.
Már a helyszín is sokatmondó: Sikem. Izrael földrajzi középpontjának tekinthető, amely két hasonló nagyságú hegy között fekszik. Dél felől a Garizim hegye nyújt a városkának áldásos árnyékot, ugyanis erről a magaslatról mondta el a honfoglaló Józsuét követő nép a törvénybe foglalt áldásokat. Északról pedig az Ebál hegye tornyosul, ahonnan az átkok hangzottak el ugyanakkor. Nem véletlen a helyszín, mert a két magaslat közötti terület olyan hely, ahol hallható mindaz, amit a hegytetőkről "kiabálnak". A Garizim hegy lábánál található még egy nagyon ikonikus helyszín is; Jákób kútja. Amikor régen Jákób és családja ezen a vidéken legeltette a nyájait, akkor ebből a kútból oltották a szomjukat. Ennél a kútnál történt Jákób egyetlen lányának, Dinának a végzetes tragédiája, majd évszázadokkal később Jézus ennél a kútnál beszélgetett egy asszonnyal. (Erről itt írtam korábban: https://istengyermekei.webnode.hu/l/samariai-asszony-jakob-kutjanal-dina-helyreallitasa/ ) Ez a terület földrajzilag szimbolizálja Izráel népét, akik szövetséget kötöttek az élő Istennel, amelyben megfogadták, hogy minden törvényt és rendelkezést megtartanak és megcselekszenek, amelyeket Isten elrendelt. Ez a terület az, ahonnan Isten szava hallható, a szövetség népe hallhatja az áldásokat és az átkokat is.
Valahol itt állt egykor egy cserfa is, amely szintén több esemény tanúja volt a régi időkben; Jákób itt ásta el a családjánál megtalált bálványszobrokat, majd később Józsué itt állított emlékoszlopot a szövetség megújításáról. Az izráeli honfoglalás idején Sikem erfraimi terület lett, de léviták települtek le benne, és egyúttal menedékvárossá is kijelölték.
A történet főszereplője Izráel korábbi bírája, a hithős Gedeon egyik fia: Abimélek. (Gedeonnak rajta kívül még 70 fia volt!) A Bibliában többször előforduló név ez, leggyakrabban a filiszteusok fejedelmeit nevezik így, ezért azt valószínűsítik, hogy ez a név egyben a filiszteus királyok címe is volt. Abimélek név jelentése: Apám király, vagy: egy király apja. Sokatmondó részlet, hogy Gedeon másodfeleségétől született Abimélek, aki sikemi lány volt. Akkoriban elfogadott dolog volt a többnejűség, és a másodrangú feleségeket "szolgálók"-nak is nevezték. Szóval Abimélek a szolgáló fia volt. Ez mindjárt ismerős a Galata levélből: "Űzd el a szolgálót és a fiát, mert nem örökölhet együtt a szolgáló fia a szabad asszony fiával." (Galata 4: 30) Pál magyarázata szerint a törvény uralma alatt élők szolgaságban vannak, de a Krisztusban hívők azok a "szabad asszony fiai", akik örökölhetik Isten országát. Ugyanitt azonban Pál arra is figyelmeztet, hogy "De amint akkor a test szerint született üldözte a Lélek szerintit, úgy van ez most is." (Galata 4: 29) Vagyis rámutat, hogy azok, akik saját cselekedeteikben bíznak, hogy azok által lesznek Isten előtt elfogadhatókká, üldözik azokat, akik hit által igazultak meg. Abimélek esetében látjuk is ezt megvalósulni: egy kivétellel mind a 70 testvérét megöli, akik nem szolgálóktól születtek. Csak a legkisebb, Jótám menekül meg. Visszatérő szófordulat a történetben: Abimélek megölte testvéreit, "hetven férfit egy kövön". (Vagyis a gyilkosságok közös eleme a kő volt, a kő pedig a törvény betűje szerint a bűn büntetésének eszköze a megkövezés által.)
A sikemiek mindezek ellenére királyukká kiáltják ki Abiméleket a sikemi cserfánál. A léviták által lakott város egy gyilkost választ királyául.
Jótámnak nincs lehetősége szembeszállni gyilkos féltestvérével, de szó nélkül sem hagyja a történteket. Elment a Garizim hegy csúcsára, és harsány hangon egy példázatot mondott el a sikemieknek. A példázat műfaja máris Jézusra emlékeztet bennünket, vagyis Jótám/Jézus az, aki az áldás hegyéről figyelmezteti a sikemieket/zsidókat, hogy ha ragaszkodnak a törvény általi megigazulás tanához, az végül az átokba, és annak következményeibe vezeti őket. A tüskebokorból kicsapó tűz egyértelműen Mózesnek az égő csipkebokorral való találkozására utal. Mózes alakja egyenlő a törvénnyel, a törvény megcselekvésével, a vallásos szolgálattal. Ha a törvény megcselekvésére koncentrálunk, az nemhogy gyümölcsöző nem lesz, hanem a hitünk elvesztéséhez is vezet. (A libanoni cédrus hatalmasra növő, gyantája miatt romolhatatlan fafajta, az örök élet, és a mindent legyőző hit jelképe.)
Isten a királyság kívánását is elítéli, ami többször visszatérő téma, és Sámuelnél csúcsosodik ki. Sámuel idejében is királyt kíván a nép: "Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz. Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk." /1 Sám. 8: 6-7./
A hetven férfi, akik áldozatul estek Abiméleknek, Isten szellemének munkáját jelképezték, aki által Isten saját maga akarta irányítani népét. Nem hajlíthatatlan, kőbe vésett törvények által messziről, hanem saját szelleme által szeretne bennünket vezetni. Isten szelleme mindig az adott élethelyzethez igazodva, minden körülményt figyelembe véve mutatja számunkra az irányt.
Abimélek sem lakott Sikemben, hanem máshonnan gyakorolta az uralkodást. Az uralkodó és a népe közé Isten pedig egy gonosz szellemet küldött. (Ugyanez történt Izráel első királyával, Saullal is. Egy gonosz szellemtől szenvedett, amit az írás szerint Isten küldött rá. Saul királysága is a törvény megtartásán alapuló Ószövetség előképe.) Ez a gonosz szellem annak a rossz lelkiismeretnek felel meg, amely akkor uralkodik el az emberen, amikor saját cselekedeteire tekint, amikor szembesül azzal, hogy nem tudja maradéktalanul megtartani az előírásokat, nem felel meg az elvárásoknak. Pál egyenesen úgy fogalmaz, hogy "a bűn ereje a törvény" /1Korinthus 15: 56./, vagyis a törvény nemhogy nem tesz igazzá Isten előtt, hanem felerősíti a bűn erejét.
Ez történt a sikemiekkel is: Abimélek uralkodása alatt útonállókká lettek, és a gonoszsághoz pártoltak. (Gaal, Ebed fia a Sátán megfelelője, mert Gaal nevének jelentése: utálat, elvettetés, megszentségtelenítés.) A sikemiek gaztetteire Abimélek kegyetlen, teljeskörű megtorlással válaszolt. Kiírtotta Sikem egész lakosságát. A nép egy részét a mezőn mészárolta le, az elmenekülőkre pedig a fellegvárat gyújtotta rá. (A történetben említett Calmón-hegy, ahol a fellegvárban megégtek a sikemiek maradéka, valószínűleg az eredetileg Ebál hegyként ismert átkok hegye lehetett.) A várost pedig bevetette sóval, ami az átok beteljesülését, annak megpecsételését jelképezi.
Abiméleken is beteljesedett azonban a Jótám által megjósolt végzet. Tébéc nevű (jelentése: fény, ragyogás) városka ostroma közben egy asszony kézimalmot dobott Abimélekre, aki inkább öngyilkos lett, mintsem azt mondják rá, hogy asszony ölte meg. (Az öngyilkosság mozzanatában is hasonlít Saul királyra Abimélek)
Abimélek élete végének küzdelmei - véleményem szerint - a végidők előképeként is szolgál. Tébéc megmenekülő lakosai valószínűleg az elragadtatást jelképezik. (Jézus nem véletlenül fogalmaz így: "Akkor ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik, két asszony őröl a kézimalommal, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik", /Máté 24: 40-41./ hiszen Abiméleket egy asszony a kézimalom kövével ütötte agyon.)
A törvény korszaka Jézus kereszthalálával véget ért. Az emberek mégis inkább a "tízparancsolat uralkodását" választották, mintsem Jézus királyságát.