ABSOLON és JÓÁB - A tékozló (lázadó) fiú esete az idősebb testvérrel
Absolonnak, Dávid fiának, a története Sámuel második könyvében van megírva: https://abibliamindenkie.hu/uj/2SA/13
Dávid király a kegyelem szimbóluma. (Ez által a Jézus Krisztusban megkötött újszövetség jelképe.) Dávid életét át- és átszövi a kegyelem megtapasztalása. Ahogyan ő megtapasztalja Isten kegyelmét és irgalmát, ugyanúgy adja is tovább. A vele szemben álló izráeliekkel, valamint Saullal és utódaival, az őt elutasító Nábállal, de saját lázadó fiával kapcsolatban is a megbocsátó kegyelem kerekedik felül benne újra és újra. Ezért nevezi őt a Biblia Isten szíve szerinti embernek. Isten lényegét jeleníti meg ugyanis.
Absolon személyénél meg kell állnunk. Első "ránézésre" ő egy lázadó, aki önbíráskodik, és a fennálló hatalom megdöntésén fáradozik. Azt sugallja, hogy "nem jól mennek a dolgok", nincs igazságszolgáltatás Dávid királyságában. A Támáron elkövetett erőszak elítélésére (Amnón megbüntetésére) két évet vár a sértett testvérpár. Absolon ekkor öleti meg Amnónt. Az egy fedél alá összegyült ünneplő hercegek Jób gyermekeit juttatják eszünkbe, néhány óráig Dávid is azt hiszi, hogy Jób szenvedéseit kell átélnie - talán meghalt az összes gyermeke... De nem, a kegyelem királyságában csak a vétkező (és tartósan, véglegesen keményszívű) halhat meg. Vajon Dávid miért nem ítélkezett? Azt tudjuk csak, hogy haragudott Amnónra, de más nem történt. Ez is azt húzza alá, hogy a kegyelem alatt nincs ítélet! (Jákób lányának, Dinának, hasonló erőszakkal kellett szembenéznie párszáz évvel korábban. És annak ellenére, hogy Dinát Sikem hercege el akarja venni feleségül, a bosszúszomjas testvérek, Lévi és Simeon, mégis kegyetlenül lemészárolják Sikem férfilakosságát!)
Absolon a gyilkosság után elmenekül az országból, és 3 évig száműzetésben él. Jóáb közbenjárására térhet csak haza, de a királyt még 2 évig nem láthatja. Jóáb egy tekóai asszonyt bérel fel, hogy beszélje rá a királyt az Absolonnal való megbékülésre. (Tekóa jelentése egyébként sátrak felverése, letelepedés, trombitaszó, kürtszó. Utal az Egyiptomból való szabadulásra, amikor sátrakban éltek a pusztában, de szimbóluma a jubileumi év beköszöntekor megfújt, szabadulást hirdető kürtszónak is.) Izráel népe szintén száműzetésben élt évszázadokig Egyiptomban, és honfoglalásuk után további hosszú évszázadok telnek el, mire megpillathatják a királyukat, a megígért Messiást.
A személyes találkozóhoz is van köze Jóábnak, mert Absolon felgyújtja Jóáb árpaföldjét, hogy felhívja magára a hadsereg-parancsnok figyelmét, aki rááll, hogy beszéljen Dáviddal Absolon érdekében. "Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!" (Luk. 12: 49.) - mondja Jézus. Szolgálata következtében a választott nép is "isteni tüzet" kap a Szent Szellem eljövetelével! A lepel is lehull róluk, hogy végre felismerhessék a Királyt!
Absolon tevékenysége, hogy magához fordítsa a nép szívét, szintén Jézus földi szolgálatára utal, aki ugyanúgy "elvegyül" a nép között, és hatalommal cselekszik az érdekükben.
A legmegdöbbentőbb, és leg-zavarbaejtőbb hasonlóság azonban Absolon és Jézus között, az a haláluk hasonlósága: fán függve, dárdával kivégezve, az isteni átok nyilvánvaló jelével:
Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" (Galata 3: 13.) és (5 Mózes 21: 23.)
Jézus azonosult a lázadó, tékozló emberiséggel, halálát azonban meglepő módon nem az ítélkező Isten okozza, hanem az az idősebb fivér, aki soha nem tapasztalta meg a kegyelemmel teljes Király megbocsátását, a tékozló fiát hazaváró apa szeretetét.
Jóáb ugyanis a "hűségesen szolgáló" idősebb báty. Dávid királysága idején ő mindig Dávid oldalán harcol, de nem mindig Dávid kívánsága és kérése szerint. Dávid kegyelme, megbocsátása számára értelmezhetetlen, és felfoghatatlan:
"Hiszen te azokat szereted, akik gyűlölnek, és azokat gyűlölöd, akik szeretnek." (2 Sám.19: 7.)
Hűséges szolgálata ellenére Jóáb az egyetlen, aki Dávidtól átkot "kap". (2 Sám. 3: 29.)