AKINEK VAN, ANNAK ADATIK

Ez igazságtalannak hangzik... Istennek azonban nem célja, hogy "kiegyenlítse" a különbségeket. De mi az, aminek kell, hogy legyen nekünk? Jézus maga adja meg a választ a Hegyi beszédben:

"Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek." (Máté 6: 33.) 

Legyen megigazultságunk! Ne a saját igazságunkban bízzunk, mert az kevés lesz az elszámolásánál! Jézus Krisztus igazságát tegyük magunkévá. Ez az, ami gyümölcsözni tud. Ez az, amihez Isten "hozzáadja" a "ráadást". A saját erőfeszítéseink, a vallásos buzgóságunk az a bizonyos egyetlen talentum, ami soha nem kamatozik, hanem egymaga marad. Isten sem áldja meg, mert számára csak Jézus cselekedetei a kedvesek! Ne próbálkozzunk igazzá válni, mert az csak elásott talentum, Istent pedig irritálja! Ugyanis akkor már nem benne bízunk, ha a teljesítményünkkel dicsekszünk. Egyetlen ember sem dicsekedhet pedig Őelőtte!

Jézus példázatai is nagy áldássá lesznek, ha van megigazultságunk, mert Jézus a hitünk növekedéséhez ad a példázatokkal és szemléltetésekkel újabb "hit-képeket". Táplálnunk kell magunkban ezeket a hit-képeket, ezeken kell elmélkednünk! Istenhez való hasonlatosságunk abban fejeződik ki legjobban, hogy alkotó képzeletünk által alakítjuk a saját életünk valóságát!

A hit-képek segítenek nekünk, hogy megmaradjunk Isten szeretetében annak ellenére is, hogy olykor ennek ellenkezőjét érzékeljük, bizonyos események hatására. De Isten Szelleme jön, és felépíti képzeletünkben az Isten általi elfogadottság-, a Szeretett gyermek-, a Jézus általi megváltottság-, a Jézusban való gyümölcstermés képeit. És még megannyi izgalmas-, reményt keltő-, vigasztaló-, bátorító képet fest elénk az életünk megpróbáltatásai során a drága Szent Szellem! A biblia tele van ezekkel a hit-képekkel. Isten számtalan magot adott nekünk, amelyek felnövekedve mind más-más gyümölcseit termik meg az életünk megáldása által. "Egytalentumosnak" maradni ebben a bőségben képtelenség! Isten számára csak az az "egytalentumos" ember, aki saját igaz voltában bízik. (A magában bízó el is áshatja magát...)

"Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik, és testi erőre támaszkodik, az Úrtól pedig elfordul szíve!" (Jer. 17: 5) 

Nem mi vagyunk azok a magok,  akiknek el kell hullania! Nem mi vagyunk azok a magok, akiket az Isten elvet. Krisztus a mag. Krisztus az Isten testté lett igéje, amely el lett vetve a földbe, és el kellett halnia, hogy sokszoros termést hozzon!

Hála, és Dicsőség Neki az Ő nagy kegyelméért és szeretetéért!