DÁVID - a titkos király

Dávidot Sámuel próféta jóval azelőtt felkente királlyá, mint ahogy elkezdett volna valóban uralkodni. Ez egy nagyon fontos kép Jézus Krisztusról. Ma Ő az a KIRÁLY, aki bár felkent, és Istentől kapott hatalma van, mégis a hatalma elrejtett. Mi a szerepe ennek az "átmeneti" időszaknak? És miért kellett Dávidnak keresztülmennie az üldözés megpróbáltatásain?

Isten dolgai az emberiség történetében gyakran rejtetten zajlanak. Isten rejtőzködő Isten, mert el szeretné kerülni az érdek-embereket. Hatalma korlátlan, de nem szeretné, hogy önző érdekek számára használják fel. Rejtett, gyakran üldözött embereivel megtanítja az alázatot, az önzetlenséget. Jézus elrejtett hatalma lehetővé teszi, hogy jellemünket megpróbálja, és ami halálra való, azt halálra adja..

Dávid későbbi erős királyságát az üldöztetés idején "kipróbált", hűséges emberei által alapozta meg. Ő maga pedig megtanulta teljes egészében Istenre bízni önmagát, minden ügyét.

Dávid történetében egyébként ki van jelentve az is Jézusról, hogy ácsként tölti majd földi életének fiatalságát. Az Isten prófétája által felkent izráeli király ugyanis Gátba menekül Saul elől, a filiszteus király udvarába. Ott pedig - hogy le ne leplezze magát, és ártalmatlannak tűnjön - eszelősnek tettette magát, és "firkálgatott az ajtófélfákra". Gondoljunk csak bele, hogy a testté lett ige, az univerzum teremtője emberré született egy szegény családba, majd felnőve tizenegynéhány évig gerendákat gyalul, házat épít, bútorokat készít... Tudjuk jól, hogy alázatos szívű volt, de Isteni kreatív elméjének milyen mértékű visszafogására volt szüksége ehhez a kemény fizikai munkához!! Nem azt választotta Isten a fia számára, hogy tudós, vagy feltaláló legyen, pedig ő alkotta a világegyetem legbonyolultabban működő rendszereit (akár galaxisokra, akár egy picike rovar szemére gondolhatunk)! Jézus egyszerű szakmunkásként él, hogy elterelje Sátán figyelmét isteni származásáról, és elaltassa annak gyanakvását és gyilkos gyűlöletét - akárcsak Dávid Gát királyánál.

Jézushoz hasonlóan Dávid sem tétlenkedik az elrejtettség idején. Egyre növekvő serege élén gyakorolja a hatalmat, felelőssége is egyre növekszik a rá bízottak számának növekedésével. Harcol az ellenséggel, és mindig Isten vezetését keresi. Az elszenvedett igazságtalanság megacélozza jellemét. Különösen kedves színfoltja jellemének, hogy az oly sok megpróbáltatás ellenére sem bosszúvágyó Saullal szemben. Istenre bízza az igazság-szolgáltatást. Igencsak aláásná későbbi királyságát, ha gyilkossággal kerülne hatalomra!

Emberei is egyre jobban megtanulnak bízni benne, és őket is formálja az, hogy látják Dávid Isten iránti hitét, bizalmát, vezetettségét. Az ő hitüket is táplálja Dávid magatartása.

Különös lehetett az akkori Izráelben élni! Az emberek látják Saul hanyatlását, amely a Góliáttal szembeni tehetetlensége idején indul el. Dávid fellépése, azonnali óriási sikere, egycsapásra belopta magát az emberek szívébe. "Megölt Saul ezret, Dávid meg tízezret" - dalolják körtáncaikban a rajongó asszonyok. Imitt-amott suttogják, egyesek tudni vélik, mások határozottan állítják, hogy Sámuel királlyá kente fel Dávidot. Dávid személyisége megosztja Isten népét. Egyesek rajonganak érte, mások gyanakvóak vele szemben. A gyanakvóak arra hivatkoznak, hogy Saul királlyá kikiáltásánál ott volt mindenki, aki számít. De erről a Dávidról ki tudhatja, hogy valóban Isten által van-e kijelölve?

Jézussal szemben ugyanez játszódott le a maga korában. A nép vezetői Mózeshez és a törvényhez ragaszkodtak. Jézussal szemben akkor is bizalmatlanok maradtak, amikor pedig csodái egyértelművé tették isteni küldetését.