DE   M-I-É-R-T   KÍNOZTÁK MEG???

JÉZUS KRISZTUS ISTEN BÁRÁNYA, AKI ELVESZI A VILÁG BŰNEIT.

A törvény szerint az áldozatra szánt állatot tilos volt kínozni! Gyors, kíméletes, szenvedés-mentes halállal múltak ki az ószövetségi áldozati állatok. Akkor Isten miért engedte meg, hogy Jézus kínhalált haljon? Egyetlen seb által is elérhető lett volna a halál beállta. Üdvösségünk a törvény betöltése-, a vér kiontása miatt akkor is biztosítva lett volna.

Tudom, hogy nagy hullámokat kavaró vitasorozat is volt már ebben a témában. Nem állítom, hogy mindenre tudom a választ, de hiszem, hogy Istennél van mindenre válasz. Hiszem azt is, hogy ezekben a dolgokban, az üdvösségünket érintő kérdésekben Isten az egyszerűségre törekszik, amit a halászembertől kezdve az egyetemi professzorig mindenki felfoghat, megérthet, és magáévá tehet.

Jézus az utolsó vacsora-, és a lábmosás után (miután Júdást "elküldi") hiszem, hogy jelentőségteljes ünnepélyességgel bejelenti: 

"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást."   (Ján. 13: 34-35.)

Ha Krisztus nem szenvedett volna, csak szimplán meghal a bűneinkért, akkor most azon morfondírozhatnánk, hogy: "Könnyű volt neki, befejezte a szolgálatát, aztán agyő árnyékvilág, megyek a dicsőségbe, majd találkozunk! Mi meg itt küszködhetünk a nehéz testvérekkel évtizedekig!" Ha nem szenvedett volna, akkor mi adna számunkra példát? A tanításai? A gyógyításai? A feltétel nélküli kegyelme, bűnbocsánata? Nem mindenki gyakorolhatja ezeket. De a szelídségben és alázatosságban megmutatkozó szeretetet mindenki gyakorolhatja, és kell is gyakorolnia. A kereszten szenvedő meggyötört test képe beleég a tudatunkba. Képtelenség megkérdőjelezni ezt a szeretetet!!

Az emberi életet fenyegető leghúsbavágóbb mélységeket kellett Jézus Krisztusnak átélnie, hogy azonosulni tudjon bármelyikőnk szenvedéseivel. Hogy senki ne mondhassa: "én többet szenvedtem."

Jézus szenvedése az ép (isteni) ésszel még elviselhető, a fizikailag még éppen-éppen kibírható legeslegnagyobb volt!!  (Valószínűleg patikamérlegen kimérve.)

Miért? Hogy bemutassa az Isteni Szeretet hosszú-tűrését. Krisztus új parancsolatának ("ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy...") azonnali gyakorlati demonstrálása volt az elfogástól a kereszthalálig terjedő eseménysor.

Kinek az akaratából? Természetesen Isten akaratából, Jézus odaszánásával és felajánlásával, a Szent Szellem támogatásával.

Ki hajtotta végre? Természetesen Sátán hajtotta végre, csak ő annak nem volt tudatában, hogy éppen Isten üdvtervének adu-ászát segíti elő. Nem tudta, hogy határtalan gyűlölete, amellyel "rárontott" az Isten Fiára, és kínozta, éppen az Isteni Szeretet Örökre Megdönthetetlen Bizonyítékává lesz nemzedékről-nemzedékre az emberek számára!

"A tökéletesek között azonban mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg. Hanem amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek."   (1Kor. 2: 6-9.)

Tehát valahogyan úgy lehetett ez a dolog, mint Sámson esetében: amikor az ellenség azt hiszi, hogy a legnagyobb győzelmet ünnepelheti, éppen akkor kell elszenvednie a megsemmisítő végső csapást. ("Étel származott az evőből, édes jött elő az erősből"  Bírák 14: 14.)

A lehető legmagasabbrendű erkölcsi parancsolat lépett érvénybe, amely nem a régi törvény alapjain állt már, tehát annak kereteit meg kellett haladnia az áldozatnak is.

Igen, mert ez méltó Istenhez.

(Jób esete véleményem szerint éppen hogy "csaliként" szolgált Isten tervében. Jóbnál ugyanis bevált az a taktikája Sátánnak, hogy a szenvedések által bizalmatlanságot ébresszen Isten irányában. Jób példája azt bizonyítja, hogy még a "legerkölcsösebb" istenfélő ember is megtörik a szenvedések közepette. Isten ott adott Sátánnak valamiféle "sikerélményt", hogy elaltassa a gyanakvását, és azt gondolja, hogy Isten Fia esetében is ez a taktika eredményes lehet. Biztos vagyok benne, hogy Isten nem alkudozott Sátánnal, csak - mint mindig, ebben az esetben is - felhasználta őt a terve megvalósítására. Mai kifejezéssel élve Jób történetét felhasználva behúzta őt a csőbe, "túljárt az eszén"... mert ez méltó Istenhez.)