ELIZEUS CSODÁI - Pál apostol tanításainak kiábrázolása II.
Elizeus csodáin keresztül a Szent Szellem csodásan kiábrázolja az újszövetség alaptanításait.
A 2 Királyok 4. fejezetében egy próféta-tanítvány özvegyasszonya fordul Elizeushoz anyagi segítségért. Elizeus tanácsára az özvegy összegyűjti a környezetében fellelhető összes edényt, és a rendelkezésére álló kis mennyiségű olajat elkezdi kitölteni az üres edényekbe. Az olaj pedig csak folyt, és folyt, és folyt, és folyt.... És az összes begyűjtött edény színültig telt olajjal! Nem volt korlátozva az olaj mennyisége, csakis az üres edények száma szabott határt az olaj "áradásának". Mintha a Szellem áradását látnánk, amely mindenkit betölt, aki csak megüresíti önmagát! A 2 Korinthus 4: 7-10.-ben Pál így fogalmaz: "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben."
A következő részben szereplő súnémi asszony egy rendkívül áldott ember, aki Elizeus tevékenysége következtében egész életében több csodában is részesült. Pedig semmilyen számítás nem vezérelte, nem kívánt csodákat, Elizeust pusztán azért támogatta, mert tudta róla, hogy Isten embere. Ezért Isten Elizeuson keresztül különlegesen gondot viselt rá, és egész családjára! Addigi meddő élete gyümölcsöző lett, fia született. Az asszony pedig gondjaival Elizeushoz fordult, sem közvetítőt, sem más tanácsadót nem fogadott el. Pál apostolnak az efézusbeliekhez írt levele 3. rész 20-21. verse így szól: "Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen." Az efézusi gyülekezetben egyébként élt egy zsidó származású, Pál hatására kereszténnyé vált asszony, akinek a fia volt Timóteus. Timóteus is Pál prédikálására lett Jézus követőjévé. Ő személyesen is segítette Pált a szolgálatban, később pedig az efézusi gyülekezetben töltött be vezető tisztséget. Pál két "pásztori" levelét is neki címezte, tehát Timóteus megfeleltethető annak a fiúnak, akit Elizeus életre keltett a súnémi asszony házában. A 2Timóteus 1: 5-6. alá is támasztja ezt: "Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan. Ezért emlékeztetlek téged, hogy éleszd fel magadban Isten kegyelmi ajándékának tüzét, amely kézrátételem által van benned."
Gilgálban éhínség idején tett ehetővé egy fazék mérgező növényből készült ételt Elizeus. Az történt ugyanis, hogy az egyik "tapasztalatlan" tanítvány olyan vadtököt gyűjtött a mezőn a főzéshez, amely nem alkalmas emberi fogyasztásra. 2Kir. 4: 40: "Amikor megfőtt az étel, leültek enni, de néhány kanál után a tanítványok fölkiáltottak: "Isten embere! Halál van ebben az ételben!" Senki sem tudott enni belőle. Elizeus ezt mondta: "Adjatok egy kis lisztet!" Beleszórta a fazékba, majd azt mondta: "Most már adhatsz belőle az embereknek, nyugodtan megehetik!" S valóban, nem volt benne többé semmi ártalmas." Pál idejében a Kolossébeliek "dőltek be" annak a tanításnak, hogy bizonyos ételek evése, vagy csak megérintése is tiltott a keresztények számára. Pál így teszi helyre őket: "Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemei számára, miért terhelitek magatokat olyan kötöttségekkel, amelyek csak az e világ szerint élőkre kötelezők: "Ne nyúlj hozzá, ne ízleld meg, ne is érintsd!" Azokról van itt szó, amik arra valók, hogy elfogyasztva megsemmisüljenek. Ezek csupán emberi parancsok és rendelések. Ezeknek a megtartása a bölcsesség látszatát kelti ugyan a magunk csinálta kegyeskedés, az alázatoskodás és a test sanyargatása által, valójában azonban semmi értéke és haszna nincs, mert öntelt felfuvalkodottsághoz vezet." (Kolossé 2: 20-23.)
Elizeus következő csodája is az emberek etetésével volt kapcsolatos. Az adományként érkezett 20 kenyérből több, mint száz férfi lakott jól, "és még maradt is." (2Kir. 4: 42-44.) Pál szintén nagy hangsúlyt tett a szegények megsegítésére, és buzdította az általa alapított gyülekezeteket az adományozásra. "Most pedig Jeruzsálembe megyek a szentek szolgálatára. Makedónia és Akhája ugyanis jónak látták, hogy gyűjtést rendezzenek a jeruzsálemi szentek szegényeinek. Jónak látták ezt, de tartoznak is ezzel nekik, mert ha a népek részesültek az ő lelki javaikban, akkor tartoznak is azzal, hogy anyagiakkal szolgáljanak nekik." (Róma 15: 25-27.)
A leprás Naámán, Arám királyának hadvezére volt. Elizeus korának rettegett birodalma Szíria (vagy Arám), amely Elizeus halála után néhány évtizeddel el is foglalja Izráelt, és elhurcolja lakosait. Naámán egy zsidó rabszolga lánykától hall a csodatevő izráeli prófétáról. El is megy sok kinccsel felszerelkezve, hogy gyógyulást találjon. Elizeus javaslatára (csak szolgájával üzen Naámánnak) 7-szer megmerítkezik a Jordánban, és valóban letisztul róla a lepra. Hála-ajándékait azonban nem fogadja el Elizeus. Géházi nevű szolgája azonban Naámán után ered, és kicsal tőle néhány értéket. Elizeus a Szellem által rájön, és Naámán lepráját Géházinak kell viselnie emiatt. Az újszövetség fényében a lepra az ember bűnös természetének kifejezője. Jézus azonban magára vette bűneinket, így a leprások "megtisztultak" általa. A bemerítkezés a Jézus által felkínált új szövetség elfogadásának jele. Pál a Rómaiaknak szánt levelében részletezi ezt, akikkel a levél írásakor még nem találkozott (,ahogyan Elizeus sem találkozott még először Naámánnal): "Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megerőtlenüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, amely életet pedig él, azt az Istennek éli. Így azt tartsátok ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Krisztus Jézusban!" (Róma 6: 3-11.) Naámán felháborodása az egyszerű gyógyulás ígéretén kifejezi azt, amit Pál a "kereszt botrányának" nevez. Isten módszere a megigazulásra, a bűntől való megtisztulásra olyannyira egyszerű, hogy az már botrányos, mégis hatásos: 2Királyok 5: 13-14.: "A szolgái azonban tisztelettel megkérdezték Naámántól: "Urunk, ha a próféta valami nagy és nehéz dolgot mondott volna, azt megtetted volna a gyógyulásodért, igaz? Akkor mennyivel inkább megteheted ezt a csekélységet. Csak belemerítkezel a vízbe, és meggyógyulsz!" Naámán hallgatott rájuk, és elment a Jordánhoz. Belegázolt a vízbe, és hétszer egymás után megmerítkezett benne, ahogy az Isten embere mondta. A bőre azonnal teljesen egészséges lett, mint egy kisgyermeké. Megtisztult a leprából."
A történet fontos eleme, hogy Naámánnak, a pogány, hódító Asszír Birodalom hadvezérének a gyógyulása ingyenes!!! Pedig mondhatni, hogy az adott korban ő a kiválasztott nép (Izráel) legnagyobb ellensége, és veszélyforrása. Még azt sem mondhatjuk, hogy ő maga nem ártott volna nekik, hiszen zsidó kislány rabszolgája volt, akit arám rablócsapat ragadott el a szüleitől, és hurcolt el, mint kisgyereket idegen országba! Ha van, aki érdemtelen Isten ingyen kegyelmére, az bizony Naámán! De ahogy Jézus mondja a Lukács 4: 27.-ben: "És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." Ebben a történetben igazán kidomborodik a Jézus Krisztusban elnyerhető kegyelem természete: a legérdemtelenebbek kapják ingyenes ajándékként, akik felismerik, hogy szükségük van rá! Róma 5: 20.:"De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem". Nem is tudnánk megfizetni a kegyelem árát! Csak Jézus volt képes kifizetni!
Pál prédikációinak ez a leghangsúlyosabb eleme. A római levél 3: 19-28. verse így szól: "Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény hatálya alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világ vétkessé legyen Isten előtt. Mert a törvény cselekedeteiből senki sem fog megigazulni őelőtte. Hiszen a törvényből csak a bűn felismerése adódik. Most pedig törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták, mégpedig Isten igazsága a Jézus Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül."
Annak, aki mégis kér "némi cselekedetet" a megigazulásért cserébe (megváltásért, üdvösségért, Isten elfogadásáért, az áldott életért) Elizeus és Pál átkával kell szembenéznie, ahogyan Géházinak is. A vallásos teljesítményt követelő egyház kiábrázolója tehát Géházi. (Nevének jelentése: a jelenés völgye, aki kisebbé tesz, tagadó.) Hogy miért volt olyan nagy bűn kérni "valamit" Naámántól a hatalmas gyógyulásért cserébe? Emiatt Naámán azt gondolhatta, hogy mégiscsak "megérdemelte" azt a gyógyulást, mégiscsak rászolgált, mégiscsak fizethetett valamit, neki is része van benne, hiszen szükség van az ellenszolgáltatására...
NEM, NEM!! SEMMIT SEM TUDUNK TENNI, SEMMIT SEM ADHATUNK ISTENNEK CSERÉBE!!
A KEGYELEM AJÁNDÉK!! SENKI SEM ÉRDEMLI MEG!!
AKI MÁST ÁLLÍT, AZ ISTEN HARAGJÁVAL TALÁLKOZIK SZEMBE...
MERT JÉZUS VÁLTSÁGMŰVÉT TESZI KISEBBÉ!!