ELIZEUS CSODÁI - Pál apostol tanításainak kiábrázolása I.

A Királyok könyvének 2. része Elizeus tetteiről, az általa történt csodákról mesél, amelyek Pál apostol leveleinek mondanivalóit ábrázolják ki nagyon szemléletes képekben.

Elizeus meglátta, ahogy a tüzes szekerek elragadják mellőle Illést. (2Kir. 2: 11.) Az élmény éppen annyira átformáló lehetett számára, ahogyan a farizeus Sault átformálta a damaszkuszi úton a feltámadott Jézussal való találkozás, a hang, amelyet csak ő hallott a körülötte állók nem. (Ap.csel. 9: 4-5.; 22: 7-8, 26: 14-15.) (Az Illést és Elizeust távolról követő prófétatanítványok sem látták Illés elragadtatását, mert csak a Jordánon száraz lábbal átkelő Elizeus képe tette számukra egyértelművé, hogy Elizeusra szállt az Isten Szelleme.)

Elizeus felkiáltása: "Atyám, atyám, Izráel harci kocsija és annak hajtója!" Pál megfogalmazásában a Galatáknak írt levelében, a 4. rész 4-7. verseiben így szól: "De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atyám!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is."

Elizeus az élmény hatása alatt saját ruháját kettétépi, és Illés lehullott palástját emeli fel. A Bibliában a saját ruha megszaggatása jelképezi a saját igazságunk feladását, bűnösségünk beismerését, Isten igazságának elismerését. Pál így fejezi ki: "Hogy kitűnjék rólam őáltala: nincsen saját igazságom a törvény alapján, hanem a Krisztusba vetett hit által Istentől van igazságom a hit alapján," (Filippi 3: 9.)

Elizeus első csodája a Jordán kettéválasztása volt. Illés palástja Elizeus számára is "megnyitotta az utat" az ígéret földjére. Pál apostol is évszázadokkal később üldözőből követővé vált (Elizeus is szinte üldözte Illést, semmiképpen nem hagyta el, hiába kéri Illés, hogy maradjon el. :-) ) Pál is bemerítkezett, ami a Krisztus halálával-, és az Ő feltámadásával való egyesülést jelképezi. Filippi 3: 10-11.: "hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához, hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra."

Elizeus második csodája a jerikói ivóvíz "meggyógyítása" volt, amely korábban élhetetlenné tette a várost. Jerikó volt az első város a honfoglaló izráeliek útjában, amelyet meghódítottak. Átkozott hellyé is vált, ismételt felépítését Isten ítélete kísérte. Jerikó jelképezi a törvények megtartására alapított vallás fenntarthatatlanságát, kudarcra ítéltségét, az Ószövetséget. Elizeus új tálba szórt sója jelképe az új tömlőbe töltött bornak, az új szövetség megkötésének. Pál tanításainak központi mondanivalója, hogy az átok semlegesítve lett Jézus Krisztus kereszthalálában. Ez az új víz már nem mérgező, hanem életet adó, termékenységet hozó. Galata 3: 13-14.: "Krisztus megváltott minket a törvény átkától úgy, hogy átokká lett értünk - mert meg van írva: "Átkozott, aki fán függ" -, azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a népeké legyen, és hogy a Lélek ígéretét hit által megkapjuk."

Elizeus ezután fölment Bételbe, ahol gyerekek csúfolódtak rajta. Pál is az "ősi hitet" védelmező zsidók üldözésének kereszttüzébe kerül. A törvény megtartásához ragaszkodó tévtanokat hirdetőkre az evangélium védelme érdekében dupla átkot mond Pál. Galata 1: 8-9.: "De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!"  A dupla átok következtében két anyamedve tépi szét a 42 gyereket. (2 Kir. 2: 22-24.)

A 2 Királyok 3. fejezete egy olyan rendkívüli háborúról tudósít, ahol Izráel, Júda és Edom királyai összefogva indítanak harcot az Izráellel szemben fellázadt Moáb királya ellen. A 3 összefogó király az ember hármas természetét jelképezik: Izráel - emberi lélek (értelem, érzelem, akarat), Júda - emberi szellem (az Istennel való közösség és kommunikáció helye), és végül Edom - az emberi test jelképe. Moáb jelentése: jóllakott, kívánság. A megindított háború ábrázolja azt a küzdelmet, amelyet a megváltott ember vív a benne ébredő kívánságokkal szemben. A háborút indító 3 király Elizeustól kér tanácsot, isteni vezetést, próféciát, mert napok óta bolyongtak a szárazságban. Elizeus megjegyzi, hogy szóba se állna Izráel királyával, ha nem tekintene Júda királyára. (Az Istennel közösségben élő megigazult szellem jelenléte miatt próbál hatni az emberi értelemre.) Hárfa-zene kíséretében kezd prófétálni a bőséges vízáradatról, és Moáb legyőzéséről. A Korinthusban élő gyülekezet számára írta meg Pál apostol a szeretet himnuszát. A zeneszóra prófétáló Elizeus kiábrázolja ezt a magasztos himnuszt (I.Kor. 13: 1-10.). 

Ez a gyülekezet volt hírhedt arról is, hogy testi kívánságok uralkodtak el egyeseken, amit Pál igyekszik megítélni, és a gyülekezet erkölcseit helyreállítani. Erről a háborúságról mutat képet ez az igeszakasz. Elizeus prófétálása szerint másnap reggel az ételáldozat idején vízáradat indult meg Edom irányából, vagyis dél felől észak fele, ami a szentföld geológiai viszonyait tekintve éppen ellentétes a természetes folyásiránnyal (a természetfölötti isteni szeret, az agapé áradása). A moábiak a reggeli fénysugarak tükröződése miatt a megáradó vizet vérnek látják, és azt gondolják, hogy nyugodtan támadhatnak, mert az izráeliek egymás ellen kezdtek el harcolni. A támadókat azonban pont ez segíti győzelemre, és végül üldözőbe veszik a menekülő moábiakat. A moábiak végül visszaszorulnak Kir-Haraset (Korinthus) városfalai mögé, és királyuk feláldozza fiát - a trónörököst - a várfalakon. Ez a rész szemlélteti az Úrvacsora (reggeli ételáldozat és vérnek látszó víz) csodás hatását a megigazult ember küzdelmei közepette, amit szintén az I. Korinthus 10: 16-17-ben olvashatunk: "Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e? Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk."

Majd az I. Kor. 11: 23-26: "Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre." Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: "E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre." Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön."

Megváltónk halálára való napi emlékezésünk segít meg bennünket a bűn, és kívánságaink elleni küzdelmünkben, és "aktiválja" Isten természetfeletti erejét, szeretetét az életünkben!