HIT által élni
Van egy nagyon fontos mondat a Bibliában, ami négyszer is előfordul; egyszer az Ószövetségeben, majd háromszor az Újszövetségben. AZ IGAZ EMBER HITBŐL FOG ÉLNI. Mindig egy kicsit más környezetben szerepel ez a mondat. Mindegyik rávilágít egy-egy tulajdonságára annak a hitnek, amely Isten számára kedves.
Először Habakuk próféta kapja panaszos imádságára ezt a kijelentést: "Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él." (Hab. 2: 4.) Itt hangsúlyozza Isten, hogy az emberi elbizakodottság, önhittség, önigazultság nem elfogadható számára. Isten előtt senki sem dicsekedhet, Jézus megváltásába kell vetnünk a bizalmunkat, Ő szerezte meg számunkra a megigazultságot, Isten elfogadását. Az Isten szerinti hit tehát alázatos.
A Rómaiaknak írott levélben (Róma 1: 16-17.) Pál ebbe a szövegkörnyezetbe helyezi a címadó szókapcsolatot: "Mert nem szégyellem senki előtt az örömhírt, hiszen Istennek hatalma az, amellyel üdvösségre juttatja mindazokat, akik hisznek benne, elsőként a zsidóknak, azután a többi népnek is. Az örömhír mutatja meg, hogyan teszi Isten a maga számára elfogadhatóvá az embert. Ez pedig kezdettől mindvégig az Istenben való hit által történik. Ahogyan az Írás mondja: "Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog."" Eszerint az Istennek tetsző hit bátor, és nem szégyelli Isten szabadításának egyszerűségét, amellyel az arra méltatlanokat megmentette.
A Galata 3: 5-14. versei pedig így fogalmaznak: "Mit gondoltok, Isten azért adja Szent Szellemét nektek, vagy azért munkálkodik hatalmas csodákkal köztetek, mert megtartottátok a Törvény előírásait? Nem! Hanem azért, mert amikor hallottátok az örömhírt Jézusról, hittetek benne. Az Írások ugyanezt mondják Ábrahámról is: "Ábrahám hitt Istenben, aki elfogadta őt a hite alapján." Értsétek meg tehát, hogy akik hisznek és bíznak Istenben, azok Ábrahám igazi gyermekei! Az Írás előre megmondta, hogy Isten a zsidóságon kívülieket a hitük által fogja elfogadni. Ezt az örömhírt Isten jó előre kijelentette Ábrahámnak, amikor ezt ígérte neki: "Rajtad keresztül áldom meg a Föld összes népét." Ezt Ábrahám hittel elfogadta, s ezért Isten megáldotta őt — és a hívő Ábrahámmal együtt azokat is mind megáldja, akik maguk is hasonlóképpen hisznek.
Ellenben akik abban bíznak, hogy a Törvény előírásainak megtartása teszi őket Isten számára elfogadhatóvá, azokra átok nehezedik, amint meg van írva: "Átok sújt mindenkit, aki nem engedelmeskedik mindenben a Törvény előírásainak." Azt pedig, hogy a Törvény megtartása által senki sem lesz Isten szemében elfogadható, világosan mondja az Írás: "Akit Isten elfogad, az a hite által fog élni." A Törvény azonban nem a hitre épít, hiszen az Írás azt mondja: "Csak az élhet a Törvény által, aki megtartja azt." Krisztus azonban kiváltott bennünket a Törvény átka alól, amikor helyettünk magára vette az átkot. Az Írás ezt így magyarázza: "Átok sújt mindenkit, akit fára függesztve végeznek ki." Így az Ábrahámnak ígért áldás Krisztus Jézusban a zsidóságon kívüli népekre is érvényes, hogy hitük által megkapják a megígért Szent Szellemet."
A Galata levél alapján tehát az Istenben hívő ember nem a saját cselekedeteiben bízik, hanem Jézusban "megnyugszik", aki elvégezte a kereszthalála által a megváltásunkat.
Az utolsó említés a Zsidó levélben található (Zsidó 10: 36-39.): "Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret: "Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." Vagyis az Isten szerinti hit állhatatos, kitartó.