ÍGÉRET FÖLDJE vagy PUSZTA?
Isten nem azért vezette ki Izráel népét Egyiptomból, hogy sivatagi lakókká tegye őket, hanem azért, hogy bevigye őket az Ígéret Földjére.
A választott nép a sivatag egyik hegyén, a Hóreben kapta meg Mózes által a Törvényt. A Törvény nemcsak a Tízparancsolatból áll, hanem az Istentisztelet egész rendjét is tartalmazta. Sőt azt is tudjuk, hogy a Törvény megbonthatatlan. VALAMENNYI parancsolatot és előírást be kellett tartani!
"Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezik." /Jak.2: 10./
Nemrég azonban meglepő "felfedezést" tettem a Bibliát olvasva: csak a sivatagban bolyongó nép tartotta be a törvény minden előírását. A Tízparancsolat legnyomatékosabb parancsolataitól kezdve, a szent sátorban elvégzendő mindennapos áldozatok bemutatásán keresztül, a papokra kiszabott legaprólékosabb feladatokig, minden előírás csakis a pusztai vándorlás során volt "betartható".
Amint Józsué állt a nép élére, és felsorakoztak a Jordán partján, hogy végre bemenjenek új hazájukba, ezzel együtt "félretették" a törvény előírásainak való megfelelést is. Nemcsak a szent sátor körüli teendőket "függesztették fel", hanem az olyan alapvető, és kőbe vésett törvényeket is "el kellett felejteniük egy időre", mint a: NE ÖLJ!, NE LOPJ!, NE KÍVÁND A MÁSÉT!
Ha mindez nem volna elég, az első város - Jerikó - elfoglalásakor volt egy család, akiket megkíméltek a honfoglaló izráeliták. Ez pedig annak a prostituált Ráhábnak a családja volt, aki hazugsággal árulta el saját népét. Szóval az a maradék két erkölcsi parancsolat is "fel lett függesztve" egy időre, mint a NE PARÁZNÁLKODJ!, és a NE TÉGY HAMIS TANÚBIZONYSÁGOT!
Igen zavarbaejtő....
Nem az írott szabályokra figyelt többé Isten népe, hanem Isten közvetlenül vezette őket Józsué által!
Pál apostol ugyanezt a gondolatot fejtegeti a Galatáknak írt levelében:
"Mi, akik zsidónak születtünk, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem." /Galata 2: 15-16./
A zsidók ugyanígy, amikor végül elindultak birtokba venni Kánaánt, többé már nem abban bíztak, hogy minden előírást tökéletesen betartanak az istentiszteletük során, hanem abba vetették bizalmukat, hogy Isten velük lesz, amikor Józsuét követik a harcba!
"Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg." /Galata 2: 21./ - mondja Pál.
Ma ugyanez a dilemmánk: vagy a parancsolatok betartására koncentrálunk, és akkor maradunk a pusztában, (a vallásosság sivatagában). Vagy pedig Jézusra koncentrálunk, az Ő vezetésében bízunk, és az ő bevégzett váltságműve lesz az Istenben való hitünk alapja, és akkor megnyílik előttünk Isten ígéreteinek tárháza.
Nem a mi cselekedeteink miatt, hanem Jézus tettei miatt!