ISTENI MESTERTERV
Isten csodálatos tervet eszelt ki arra, hogy visszavezesse magához az embert. Úgy hajtotta végre a tervét, hogy számára nehezített volt a pálya a bűn miatt. Úgy hajtotta végre a tervét, hogy bár titok volt Jézus Krisztus kereszthalála, mégis a tervének minden részletéről kijelentést adott az emberek számára az igében. Úgy hajtotta végre a tervét, hogy Sátán árgus szemekkel és fülekkel figyelt, hogy megakadályozza a terv megvalósulását.
Isten azonban abban mutatta meg erejét, szeretetét, dicsőségét, hogy mindezek ellenére győzelmet aratott, és a hozzá fordulók szíve hálával, ragaszkodással, szeretettel telt meg Iránta. Hiszen Isten célja velünk emberekkel a bensőséges közösség megélése Krisztusban.
Csodálatra méltó a Nagy Terv megvalósítása, és Isten dicséretére indít bennünket, ha ebből a szemszögből vizsgáljuk végig a bibliai történeteket.
A szabadító érkezésére már Ádám és Éva bűnesete után rögtön kijelentést ad Isten: "Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod." (1Móz 3: 15.) Az asszony utódja ettől kezdve Sátán fő célpontjává vált. Ábel áldozatának Isten általi elfogadása egyértelművé tette számára, hogy Ő lehet az, akit Isten ígért, ezért Kaint felbujtotta a meggyilkolására. Az üdvterv szempontjából azonban ezzel a gyilkossággal az emberek két csoportját elválasztotta Isten egymástól, vagyis a később született Sét vérvonalát elkülönítette a kaini vérvonaltól. A vérvonal tisztaságának fontossága Noénál, és a vízözönnél csúcsosodik ki, mert a nemzedékében Isten csak őt találta tisztának, igaznak.
A vízözön után Isten népének támasztása a legfőbb feladat, ahol majd megszülethet a megváltó. Ábrahámmal indul a zsidó nép, egy olyan emberrel, akinek majd csak 100 évesen születik meg az Isten által megígért gyermeke. Kicsit később alighogy kezd szaporodni a kicsiny nép, máris Egyiptomban találják magukat, és alighogy kezdenek megnyugodni az ottani biztonságban és bőségben, máris rabszolga-sorba taszítják őket. 400 év robot következik. Miért kellett ennek megtörténnie?
Egyrészt fontos, hogy nekünk, keresztényeknek legyen egy képünk Isten szabadításáról. Az egyiptomi szabadulás körülményei, és Isten csodái erős hitet tudnak ébreszteni. Másrészt Isten "megvezeti" Sátánt, mintha számára a fizikai szabadítás lenne a legfontosabb. Az egyiptomi szabadulás előképe miatt gondolta azt az egész zsidóság, és Sátán is, hogy a Messiás szabadítja meg a szent népet a rómaiak hatalma alól. A fáraón aratott győzelem emléke miatt a Mózeshez hasonló Messiást a gonosz mindenképpen meg akarja semmisíteni, nehogy újra kudarcot valljon. Persze szellemileg is támadta Jézust a pusztai megkísértéskor, de valószínűleg rájött, hogy Nála nincs keresnivalója. Jézus megöletésén mesterkedik mindvégig. Elvakultságában nem ismeri fel, hogy éppen ezzel segíti elő Isten tervét, az Isteni helycsere megvalósulását. (Talán Jóbnak éppen ezért kellett szenvednie, hogy az ő példája alapján gondolja azt Sátán, hogy a szenvedések Jézust is el fogják távolítani Istentől. Ez azonban Isten Fiánál már nem sikerült neki.) A hibátlan áldozat halála által a bűnös emberek igazakká válhatnak Isten, az igaz bíró szemei előtt. A szellemi hadszíntéren aratott totális győzelem bizonyítéka Jézus Krisztus feltámadása, és Isten jobbján való helyet foglalása.
Az Isten szíve szerinti ember királlyá tétetett a világmindenség fölött. Ez a tény azonban egyelőre el van rejtve e világ szemei előtt. Miért? Miért nem tette Isten azonnal nyilvánvalóvá minden ember számára ezt a döntő fordulatot? A feltámadással ugyanis az emberiség sorsa megfordult, a mind mélyebbre süllyedő spirálból az emberiség felülhet a megigazulás katapult ülésébe: határ a csillagos ég!
"Isten dicsősége az, hogy a dolgokat elrejti. A királyok dicsősége az, hogy a dolgokat kikutatják." (Péld. 25: 2.) Isten számára kedves, ha megtanulunk hitben járni, nem látásban. El akar vezetni bennünket a hit mind magasabb fokára. Mi lehetünk azok a "királyok", akik a dolgokat kikutatják. Az élet megpróbáltatásai pedig közelebb sodornak bennünket Istenhez, a vele való közösség intenzívebb megéléséhez. HALLELUJA!! DICSŐSÉG ISTENNEK AZ ATYÁNAK, FIÁNAK JÉZUS KRISZTUSNAK ÉS A SZENT SZELLEMNEK, A MI VIGASZTALÓNKNAK ÉS TANÍTÓNKNAK!!