ÍTÉLET és/vagy SZERETET
Összefér-e egy szerető Isten képével az ítélet? Miért mutat más istenképet az Ószövetség, mint az Újszövetség? Haragvó-e az Istenünk? Miért volt szükség a törvényre, az átkokra, az ítéletre, a véres áldozatokra? Ezek nélkül Isten nem bocsáthatna meg?
Húsbavágó kérdések, amelyek hitünk alapjait rendíthetik meg. Manapság több helyen is megosztosságot idéz elő ez a dilemma. Még olyan helyeken is, ahol korábban egység volt. Kell lennie egy "képnek" a bibliában, amely magyarázatot ad erre a kettősségre!
Folyton Salamon "bölcs döntés"-ének története ötlött fel bennem, amíg erről gondolkoztam. Azt már korábban "felismertem", hogy a két pereskedő asszony tulajdonképpen Sátán és Jézus Krisztus képe, akik az emberiség "hovatartozásán" "vitatkoznak".( https://istengyermekei.webnode.hu/l/salamoni-dontes-ki-szeret-valojaban/ )
A történetben Isten a bölcs bíró, akit Salamon király testesít meg. A bíró feladata, hogy objektíven, elfogulatlanul döntsön. Nagyon fontos, hogy helyesen ítéljen, hiszen egy védtelen emberi élet a tét! A hamis anya lelkén szárad a saját gyermekének a halála, és immár egy hazugság is.
A király "ítélete" megdöbbentő. Ki hallott ilyen bíróról? Kettévágatná az ártatlan csecsemőt!?!
Azt mondanánk, ha csak ennyit tudnánk a bíróról: ez a bíró egy vérszomjas, kíméletlen, dühös, haragvó, érzéketlen ítélkező. Ha azonban a bíró helyébe képzeljük magunkat, akkor nagyon is jól tudjuk, hogy a végzetesként előadott ítélet mögött a lehető leggyengédebb féltés húzódik a magatehetetlen kisgyermek irányában. A bíró egészen biztos akar lenni abban, hogy melyik az édesanya!
Ez a kegyetlen ítélet valójában az igazi szeretet leleplezését szolgálta!
Leleplezte, hogy a hamis anyát nem érdekli a gyermek. A hamis anya valójában irígységtől hajtva cselekedett. A gyermek egyáltalán nincs biztonságban, és nem szabad vele hagyni!
Leleplezte a valódi anya önfeláldozó szeretetét is. A valódi anya saját igazát feladva, csakis a gyermek épségét, életben maradását tartotta szem előtt!
Mindeközben a bíró "pókerarccal" vár, és figyel. A valódi szeretet megnyilvánulását keresi a vitázó asszonyokban. Mindaddig nem árulhatja el saját érzelmeit, amíg a két asszony egyenként meg nem nyilvánul az ítéletet hallva.
Az Ószövetség Istene az ítélethírdetés bíróját ábrázolja. A hamis anyával el kellett hitetni, hogy a bíró kész "kettévágatni" a vitatott gyermeket: vagyis halállal büntetni, elpusztítani a bűnbe esett emberiséget.
Az Újszövetségben végre szóhoz jutott az igaz anya: Jézus Krisztus kész volt feladni saját igazságát a mi érdekünkben. Valójában hozzá tartozunk! Isten pedig örömmel döntött Jézus Krisztus javára a perben, mert az igaz szeretet megnyilvánult Benne!
A szigorú ítélet pedig éppen a Vádló büntetését előlegezte meg. Amit oly lelkesen szorgalmazott, éppen az lett az osztályrésze. (Ahogyan Eszter könyvében Hámánt, majd Dániel könyvében a vádaskodó főkormányzókat is a saját maguk által javasolt büntetéssel büntették meg.)
Isten szeretete, bölcsessége, igaz ítélete mindig is az emberiség mellett állt. Jézus Krisztus kereszthalálában pedig a maga teljességében lepleződött le.