KAIN és ÁBEL

Kain megölte Ábelt. Mi történt a két tesvér között valójában? Miért ébredt Kainban ilyen gyilkos indulat? Annyit tudunk a körülményekről, hogy Kain földműves volt, Ábel pedig juhpásztor. Sokáig úgy gondoltam erre, hogy ez egy példás munkamegosztás volt az első családban. Mindenki kivette a részét az élelem megteremtéséből. Kain hozta a konyhára a gabonát, a gyümölcsöket, a zöldségeket. Ábel pedig gondoskodott a húsról.

Arra azonban csak később jöttem rá, hogy az Özönvíz előtt soha senki nem evett húst!! Az állatok megölését, és a hús táplálékként való felhasználását Isten csak az Özönvíz után tette lehetővé az emberek számára. (1Mózes 1: 29-30, 1Mózes 9: 3), Ennek fényében teljesen megváltozik az első testvérgyilkosság történetének megítélése.

Kain tevékenységének súlya sokkal erőteljesebb lehetett a legelső kis "társadalomban", mint Ábelé. Az egész kis kolónia mindennapi betevő falatjait, mindennapi "kenyerét" Kain teremtette elő. A rendelkezésre álló kezdetleges munkaeszközökkel bizonyára nagyon fáradságosak voltak Kain számára a mindennapok. Ezt azonban ellensúlyozta, hogy szakmája miatt kulcspozíciót töltött be az akkor élő néhány ember között. Ehhez hozzáadódott még, hogy elsőszülött volt, akinek megszületése előtt Isten megígérte, hogy az asszony magva megtorolja a kígyón, hogy tőrbe csalta Évát az Édenkertben. Ádám és Éva valószínűleg abban a reményben élt, hogy ez a hős Kain lesz. Valószínűleg mindezek miatt az első család tagjai úgy tekintettek Kainra, mint aki a remény hordozója, és a család fenntartója. (A Kain név jelentése: szerzemény, tulajdon, nyereség.)

Ábel személyéhez Kainnal szemben azonban nem fűztek különösebben reményeket (nevének jelentése is ezt fejezte ki: pára, lehellet, mulandóság). Ábel juhpásztor lett, ami nem tűnt olyan hasznos tevékenységnek akkoriban, mint a földművelés. A juhok legeltetése sem volt olyan megerőltető, mint Kain tevékenysége.

A fennálló status quo-t azonban Isten megzavarja: a két testvér áldozatot készít azokból a dolgokból, amelyekkel nap, mint nap foglalkoznak. Kain büszkeséggel telve állítja össze a learatott gabonából, zöldségekből, és gyümölcsökből álló felajánlását. Ábel pedig talán legkedvesebb báránykáját áldozza fel teremtőjének.

Nem tudni hogyan, de Isten jelzi, hogy melyik áldozat kedves a számára. És Kainban ekkor robban a bomba: róla nem vesznek tudomást, aki mindenkit táplál? Őt nem értékelik, akibe minden halandó a bizalmát vetette? Ábel a kedvezményezett, holott eddigi életében szinte semmilyen eredményt nem tudott "felmutatni"?  Kain eddigi mindennapos megfeszített munkája nem ér semmit Isten előtt?

Megsértett önbecsülése, büszkesége nem tud nyugodni, Isten is hiába kérleli, engesztelhetetlen.

Az 1János 3: 11-12. is foglalkozik Kain és Ábel történetével, amit így magyaráz: "Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást, nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta a testvérét. És miért gyilkolta meg? Mert az ő cselekedetei gonoszak voltak, a testvére cselekedetei pedig igazak."  Kain cselekedetei gonoszak voltak, de mit tett Kain? Saját tevékenységét "magasztalta", megpróbálta lenyűgözni Istent saját erőfeszítéseivel. Abban a szerepben tetszelgett, hogy ő a közösség táplálója, ő az emberek reménysége.

Ábel cselekedetei igazak voltak: nem volt mit felmutatnia, ami önmagára terelte volna a hangsúlyt. Ábel bárányáldozata pedig öntudatlanul is Krisztusra emlékeztette a Mindenhatót.

Ebből az alphelyzetből kiindulva már érthető, hogy Kain felindulása nem pusztán abból eredt, hogy elvetettként érezte magát. Nem, Kain azért ölt, mert önnön nagyszerűségét, önnön befolyását, önnön értékét érte egyik pillanatról a másikra megsemmisítő kritika.

Ha pusztán csak az elvetettség lett volna Kain érzéseiben, az nem tette volna őt gyilkossá. Az elvetett emberek megszégyenülhetnek, visszahúzódóak, önmarcangolóak lehetnek, de nem lesznek gyilkosokká.

Az embertárs - pláne testvér - megölése iránti vágy sokkal inkább táplálkozik abból az indulatból, hogy az illető emberi megítélés szerint följebb áll a társadalmi ranglétrán, Isten azonban egy "alantasabb" személyt választ. József a legkisebb volt testvérei között, amikor azok eladták rabszolgának. Dávid még szinte serdülő ifjú volt, amikor Saul helyett királlyá kenik. Lót csak egy jövevény volt Szodomában, amikor az angyalokat ki akarja menteni az erőszakos emberek közül. Gedeon a legszegényebb család legkisebb fia volt, mégis ő semmisítette meg a faluja bálványait. És végül: Jézus csak egy "tanulatlan" ács volt, mégis megsemmisítő módon oktatta az "akadémiai" végzettségű biblia-tudósokat.

Az a közös ezekben az emberekben, hogy mindannyiuk megtapasztalták azon emberek gyilkos indulatát, akik addig emberi megítélés szerint fölöttük álltak.

Ábelt a téves alapon álló vallási felsőbbrendűség gyilkolta meg éppen úgy, ahogyan Jézust is pár ezer évvel később.

Ábel az emberi történelem első halottja. János evangéliuma isteni jelekkel reagál a Genezis tragédiáira, így az isteni helyreállítás Ábel esetében sem maradhat el; Lázár feltámasztásával a biblia szimbolizálja a meghalt embert/emberiséget, akit viszont Krisztus feltámaszt. A testvér-féltékenység Lázár családjában is felütötte a fejét. Márta érdekes módon éppen úgy a család táplálását tekintette fő feladatának, ahogyan anno Kain is tette. Márta is vezető szerepet töltött be a családi élet szervezésében, valószínűleg ő volt a rangidős is a három testvér között, ahogyan Kain. Márta és Mária "áldozata" között éppen úgy különbséget tesz az Úr, ahogyan annak idején Ábel is elismerésben részesült. Márta emberi igyekezete, szolgálata éppen úgy nem tudta lenyűgözni az Úr Jézust, ahogyan Kain erőfeszítései sem találtak elismerésre Istennél. A két család története párhuzamba állítható, de Jézus megjelenésével az Ószövetségi tragédia a legnagyobb kijelentéseket hozza el azoknak a hívőknek, akik Krisztusba vetik minden reménységüket. Feltámadunk!