Káleb / sareptai özvegy / kánaáni asszony

Az Egyiptomból megmenekültek közül csupán ketten mehettek be az ígéret földjére: Józsué és Káleb. Józsué volt a honfoglaló zsidók hadvezére, akinek neve héberül megegyezik Jézus nevével (Jeshua, azaz üdvösség), Káleb nevének jelentése: kutya, akit egyébként kenizzinek, azaz kánaáninak is nevez az ige.

Jézus szolgálatának elején Názáretben felolvasta Ézsaiás könyvének csodás verseit: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ezután a következő bejelentéssel haragította magára a jelenlévőket: "Igazán mondom nektek, hogy sok özvegyasszony élt Izráelben Illés napjaiban, amikor bezárult az ég három esztendőre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett azon az egész vidéken, de egyikükhöz sem küldetett Illés, csak a Szidónhoz tartozó Sareptába egy özvegyasszonyhoz. És sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán." (Luk. 4: 14-30.)  Ez a két példa nem véletlenül került Jézusnál egymás mellé. Naámán szintén egy hadvezér volt, mint Józsué, aki az ellenséges Arám csapatokat vezette. A sareptai özvegy pedig szintén egy kánaáni származású asszony volt, mint Káleb. Mindkettejük megmenekültek, holott nem voltak a választott népből valók.

Továbbá Jézus mindössze két személy hitét dicsérte meg azok közül, akik segítségért fordultak hozzá. 

Az egyik egy ellenséges nép, a rómaiak századosa volt, aki a szolgája gyógyulását kérte Jézustól:  "Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi.  Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben."  (Máté 8: 8-10.)

A másik, akit Jézus megdícsért a nagy hitéért, az a kánaáni asszony volt, aki megszállott lánya szabadulásáért könyörgött az Úrhoz. "Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: Uram, segíts rajtam! Jézus erre így válaszolt: Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak. Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában." (Máté 15: 25-28.)

Józsuén kívül egyikük sem volt zsidó. Nem ismerték a törvényt, nem voltak önigazultak. Mindannyian annak voltak tudatában, hogy önmagukban méltatlanok Isten jóságára, de Isten irgalmára apelláltak.

A két újszövetségi példa még abban is közös, hogy mindkét személy egy konkrét képet "rajzolt és ápolt" szívében, képzeletében Istenről, annak hatalmáról és könyörületéről. 

A Biblia számtalan képet tár elénk, amelyekben "gyönyörködve", rajtuk elmélkedve, azok gazdagíthatják, és növelhetik hitünket.