KÉSZÍTSÉTEK AZ ÚR ÚTJÁT!

"Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt." (Ézsaiás 40: 3-5.) 

Miért kell nekünk utat készítenünk Istennek?

Isten Jézus Krisztusban emberré lett. Áldást hozott, de hogy felismerhessük az áldás-hozót, bizonyos előkészületek szükségesek. Nem Jézusnak van szüksége az egyenes, sík terepre, hanem nekünk van szükségünk arra, hogy célba érhessünk Hozzá.

A völgyekben ülők a reményt vesztett, depressziós emberek. A Halál Árnyéka Völgyében élnek, ahol nincs fény, nincs öröm, nincs remény a jobb életre. Isten azt mondja nekik, hogy emeljék fel fejeiket, mert Isten nem feledkezett el róluk! Vigasztalást, örömet, megoldást, életet hoz. Minden megalázottat felemel, de az emberi rész ehhez, hogy higgyünk Istennek; Ő képes cselekedni a legreménytelenebb helyzetben is! A völgyeknek tehát emelkedniük kell!

A hegyek és halmok az emberi önteltség jelképei. Az önmagukban, saját teljesítményükben bízó emberek sem tekinthetik meg Jézust! Akár a vagyonunkra, gazdagságunkra, akár a szellemi képességeinkre, akár a fizikai teljesítményünkre vagyunk büszkék, ezek mind megakadályoznak bennünket abban, hogy felismerjük Isten kegyelmét, szabadítását. Természetesen Istent a vallási teljesítményünk sem nyűgözi le. Ő csakis a fiában gyönyörködik. Minden "eredményünket" az isteni kegyelem tette lehetővé. "Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" - mondja Pál az 1.Korinthus 4: 7 versben. A hegyeknek és halmoknak tehát le kell süllyedniük Isten előtt!

A görbe utak a bűneinket jelképezik, természetesen ezekhez sem ragaszkodhatunk, mert eltakarják előlünk Istennek Jézus Krisztusban megjelent kegyelmét! Nem Isten vet el bennünket, hiszen Ő már megbékélt a világgal Jézus kereszthalálára tekintettel! Mi rejtőzünk el előle a görbe út választásával, ahogyan Ádám tette a bűnbe-esés után.

Az út rögössége testesíti meg a mindennapi életünk apróbb-nagyobb gondjait, amelyek elveszik a figyelmünket az örökkévaló dolgokról. A lábunk elé kerülő rögökről, kavicsokról, a porról, a sárról, és egyéb akadályokról fel kell emelnünk a tekintetünket a cél irányába. Isten ekkor azt fogja nekünk üzenni: 

"Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene." (Ézsaiás 45: 2-3.) 

Jézus ugyanezt így fogalmazza meg a Hegyi Beszédben: 

"Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Máté 6: 33-34.)

Isten országa, és az Ő igazsága pedig Jézus Krisztusnál van. Ha Őt keressük, az Isten országával és a megigazultsággal együtt mienk a ráadás is! Ámen!