KI IGÉZETT MEG TITEKET?

"Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg? Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy a hit igéjének hallása alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?" (Gal. 3: 1-3.)

Nagyon megfogta a figyelmemet a fenti idézetben használt "ki igézett meg titeket" kifejezés, amit Pál használt a galatákkal kapcsolatosan. Ez a kifejezés a görög szövegben a "ἐβάσκανεν" [fonetikusan: evaskanen], jelentése: magbabonázott. Az alapszó a βασκαίνω [vaskaíno] - 1) megbabonáz; 2) megront; 3) megbűvöl, megigéz. Erről van egy benyomásunk, hogy a magyarban mit jelent, milyen esetben használjuk; főleg mesékben szokott előfordulni, ahol a varázsló, a boszorka vagy a gonosz mostoha megigéz, megront, tönkre tesz valakiket. De mit jelent ez a szellemi életben?

Az Ószövetség görög nyelvű változatában fordul elő néhányszor még ez a szó. (Az Újszövetségben nincs több előfordulása.) A Bibliában először Mózes ötödik könyvében szerepel a 28. rész 54. versben. A fejezet nagy része az átkokról szól, itt ecseteli az írás, hogy milyen nyomorúság éri azokat, akik nem tartják be a törvény minden igéjét. A nevezett helyen az ostrom alatt álló város lakóinak éhezése van bemutatva; akik kénytelenek saját gyermekeiket megenni, mert nincs más élelem. Ezen a helyen használja a Biblia ugyanezt a szót: "A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz [βασκανεῖ - bűvölettel néz majd] testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira, hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongattatás idején, amikor az ellenséged szorongatja majd minden városodat." (5Móz 28: 54-55.)

Tehát itt egyértelműbb, hogy ez a szó igazából nem valamilyen varázslatot, megigézést, ráolvasást takar az eredeti szövegben, hanem inkább irigységet. Azoknak a szándékát leplezi le Pál apostol ezzel a szóval, akik megirigyelték a galaták Krisztusban való örömét, boldogságát, és olyan tanítással álltak elő, hogy nem elég Jézusban hinniük, hanem tenniük kell még valamit az üdvösségük eléréséért.

Nagyon tanulságos, hogy ugyanebben a mondatban szerepelteti Pál Krisztus megfeszítésének képét is, vagyis nagyon erősen összeköti, szembeállítja a két lelkületet. Ha Krisztust megfeszítették, elszenvedte a törvény átkát helyettünk, akkor ez az ügy le van zárva!! Nincs további teendőnk!! Nincs több átok!! Bárki is jön olyan vallásos dumával/szöveggel, hogy igenis további feltételek vannak: ellene kell mondani, ellene kell állni!! Ez irigységből fakadó rosszindulatú igézés, varázslás, megrontás!!!!

Pál nagyon erős szavakkal illeti azokat, akik az emberi cselekedetekre helyezik a megváltás, megigazulás, üdvözülés alapját: "Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok, pedig nincsen más evangélium. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha még mi magunk vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amelyet mi hirdettünk, átkozott legyen!" (Gal 1: 6-8.)

Óriási fordulat az Újszövetségben, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy most már nem azokat veszélyezteti az átok, akik elbuknak valamilyen bűnben, hanem azokat, akik kissebbítik Krisztus megváltói tevékenységét! Azokat sújtja Pál átka, akik Krisztus szenvedése ellenére ismét vallásos terheket helyeznek az emberekre! Ezek azok, akik irigységük miatt rontást terjesztenek, és zsákmányul ejtik a jóhiszemű hívőket!!