KINEK A SARA?

A János evangéliuma 9. fejezetében Jézus megpillant egy születése óta vak koldust, és teremt neki egy látó szemet.  ( https://abibliamindenkie.hu/uj/JHN/9  )

A tanítványok felteszik Jézusnak az ilyen esetben minden vallásos embert foglalkoztató kérdést: "Mester, ki vétkezett? Ez vagy a szülei, hogy vakon született?"  Jézus válasza felemel minden beteg, elnyomott, lenézett, mellőzött embert:  "Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei."

Isten mindenható, minden lehetséges számára. Nem tehetetlen elszenvedője semmilyen eseménynek. Sőt, éppen azzal mutatja meg mindenki számára dicsőségét, hogy a vesztesnek tűnő helyzeteket megfordítja. A hátrányokat előnnyé kovácsolja.

Ezt a vak embert is "besarazta", megbélyegezte a környezete. Jézus ezt imitálja azzal, hogy sarat kent a szemeire, majd elküldte, hogy mossa le. A Siloám tava - ahol a vak megmosakodott - az a vízgyűjtő medence volt Jeruzsálemben, amely a város vízellátását biztosította. Vagyis az ítélkező nép "megitta a levét" a könyörtelen, részvétlen hozzáállásának. A kereszt óta már nem vagyunk mi sem kénytelenek elszenvedni az ördög elnyomását. Jézus felhatalmazott, és elküldött bennünket, hogy lemossuk szégyenünket, hogy lehajtott fejünket felemeljük.

Ha bármiben hátrányban vagyunk, vagy elszenvedői vagyunk egy-egy rossz körülménynek, nehézségnek, kihívásnak, akkor hamar elkezd bennünk felnövekedni a keserűség gyökere. De Isten azt mondja, hogy abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy címzettjei lettünk az Ő szabadításának, csodájának, kegyelmének. Várhatjuk Őt hittel, elvárva a jót, elvárva a helyreállítást, mert a Messiás ezt egyértelművé tette, amikor itt járt. 

"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz."   (Zsidó 13: 8.)

A vakon született ember egyébként az Ádám bűne után született emberiség jelképe, akik "valamennyien vétkeztünk, és híjával vagyunk Isten dicsőségének" (Róma 3: 23). Ahogy a 38 éve magatehetetlen beteg ember Izráel népének megfelelője, úgy a vakon született a pogányokat jelképezi. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy "És a te magodban áldatik meg a föld minden nemzetsége." A szellemi vakságban és sötétségben élők világossága Jézus Krisztus.

A két ember Jézushoz való későbbi viszonyulása is nagyon beszédes: a 38 éve beteg is csak később tudja meg, hogy Jézus gyógyította meg. Amikor a szombati gyógyítás miatt a farizeusok vizsgálatot kezdtek, akkor a meggyógyult beteg önként "elárulja" a főpapoknak Jézust.

A vakságából megszabadított ember viszont Jézus "védelmében" vitába száll a vallási vezetőkkel, és rámutat, hogy amíg ők nem tudnak senki baján segíteni, addig Jézus olyan csodát tett vele, ami csak a Messiás hatalmában áll. Ki is zárják a zsinagóga közösségéből, mert Jézust messiásnak vallja. Jézus azonban azonnal megkeresi a Róla tanúskodó embert, és "felfedi Messiási mivoltát" számára. Ezt elég ritkán tette meg Jézus, amíg ittjárt a Földön.

A János evangéliumának jelentőségéről korábban ezekben a bejegyzésekben írtam:

https://istengyermekei.webnode.hu/l/janos-evangeliuma-reflexio-mozes-konyveire/

https://istengyermekei.webnode.hu/l/nikodemus-jezusnal-jakob-tusakodasa/

https://istengyermekei.webnode.hu/l/elso-jel-uj-frigy-uj-szovetseg/

https://istengyermekei.webnode.hu/l/gyorsasagi-verseny-vakoknak-es-benaknak/