Leplezetlenül szemlélni Őt az Igében
"Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké,
mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt, hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb a megigazulás szolgálata! Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt. Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó. Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk, és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
Mi pedig, miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre." (2 Korinthus 3: 6-18.)
Pál apostol ebben a levelében arról ír, hogy az Ószövetség olvasásakor mindaddig lepel van a szemünkön, (és a szívünkön) amíg nem kezdjük el Krisztus megváltó munkáján "keresztül" szemlélni azt.
Minden történet mögött keresnünk kell Jézus Krisztus személyét, az Ő megváltói munkáját, az Atya szabadító irgalmát, a kegyelem előképeit!
Miközben azon morfondíroztam magamban, hogy valóban lehetséges-e, hogy minden ószövetségi történet, prófécia, és esemény Jézusra mutat? Rádobbant a szívem Isten válaszára: "MI MÁSRÓL BESZÉLHETNÉK???"
Aki a tulajdon fiát odaadta, hogy közel kerülhessünk Hozzá, hogy eltörölhessen minden bűnünket, elkezdene akadályokat felállítani számunkra?? Szabályokat követelne tőlünk? Magatartás-mintákat mutogatna nekünk? Feltételeket kezdene szabni? Finnyásan mutogatna a hibáinkra? NEM, NEM ÉS NEEEEM!!
Minden, minden előkép, szimbólum, prófécia, előrevetítés, példázat...stb, amik mind-mind Jézusról beszélnek már a világ teremtésétől kezdve!!
Ha így olvassuk, rácsodálkozunk Isten kreativitására, amellyel kezdettől fogva az evangéliumról mesél!! Magunkról megfeledkezve gyönyörködhetünk Benne és az Ő bölcsességében! Biztos vagyok benne, hogy az emmausi tanítványokat is az villanyozta fel, hogy lehullt a szemükről az a lepel, amely korábban rajtuk volt.
Ha olvassuk a Bibliát, és őszinték vagyunk magunkkal szemben, akkor egy vádiratot olvasunk magunk ellen: nem vagyok elég jó, nem vagyok elég bátor, nem vagyok olyan szeretettel teli, nem vagyok elég elkötelezett, nem vagyok......
Ellenben ha Jézust fedezzük fel a sorok között megbújva, akiről tudjuk már, hogy Ő TELJESÍTETTE BE A TÖRVÉNY MINDEN KÖVETELÉSÉT, ÉS Ő SZENVEDTE EL A MINKET ILLETŐ BÜNTETÉST, akkor örömteli szívvel csodáljuk ŐT!
Pál apostol fenti sorai szerint ez a csodálat fog átváltoztatni bennünket belülről elindulva kifelé. Nem kell magunkra erőltetnünk cselekedeteket, sem "kiizzadnunk" helyes érzelmeket, az ilyen emberi erőlködés nem értékes Isten előtt! Ő belső változást szeretne látni bennünk, és ehhez Krisztus szemlélése az eszköz. Maga Jézus is erre buzdít:
"Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot," (Ján. 5:39)
Ha felfedezzük ezeket az ószövetségi előképeket, és szimbólumokat, azok olyan belső meggyőződéssé válnak bennünk, amelyek biztos alapként állnak. A tévtanítások ellen az egyik legjobb fegyverek a kezünkben. Nehéz időkben olyanok, mint az erős horgony. Ezek a bibliai képek segítenek megragani a hitet, lelki táplálékaink lesznek, és biztos menedéket nyújtanak. Örömöt, vidámságot képesek adni, melyek által Isten kacsint ránk. ;-)