NEHÉMIÁS - A vigasztaló Szent Szellem

Nehémiás (nevének jelentése: Isten megvigasztalt, fellélegeztet) könyve nagy szomorúsággal és sírással kezdődik. Isten embere szomorkodik Jeruzsálem helyzetén: a város falai lerombolódtak, és kapui tűzben égtek el. Akárcsak az egyház a kezdetekkor, hiszen Jézust keresztre feszítették. Úgy tűnik, minden remény elveszett, a tanítványok védtelenek, mindenkitől félnek, bezárkózva várják a Pünkösdöt.

A Pünkösd ötvenet jelent. Ahogyan Nehémiás vezetésével mindössze 52 nap alatt építik-újítják fel a Jeruzsálemet körbevevő városfalat és a kapukat, ugyanúgy Pünkösdre megérkezik a Szent-Szellem az Atyától, és megerősíti a Jézusban hívőket. 

A Szentély ekkor már felépült, vagyis Jézus Krisztus váltsága megvalósult, teste megfeszíttetett, de igaz volta miatt fel is támadt. Jeruzsálem városfalait és kapuit kell még felépíteni, vagyis Krisztus testét, az Egyházat kell még megerősíteni és felépíteni.

Nehémiás az uralkodó jóindulatával és támogatásával indul el, gazdag ajándékokkal érkezik meg Jeruzsálembe. Felbátorítja, és erősíti a városfal építőit. Nem hagyja, hogy ellankadjanak, vagy elcsüggedjenek. Szervezi a munkát, elbírálja a problémás ügyeket, meggyőzi a bűnös kapzsi embereket, ellenáll a megfélemlítéssel szemben. Bátorságával példát mutat a népnek.

Ő a Szent Szellem előképe:

"Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2 Timótheus 1:7)

A Szent Szellem - Nehémiás módjára - ugyanezeket hajtja végre ma Krisztus testében - az Egyházban. Épít, bátorít, vigasztal, meggyőz, elbírál bennünket, hogy épüljön a Mennyei Jeruzsálem.