PÉTER - királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe

Noha mind a négy evangélium részletesen beszél Péterről, de a János evangéliumában van róla a legcizelláltabb kép. 

Hallottam már, hogy néhányan azt mondják, hogy a János evangéliuma egyfajta hiánypótló mű, csak azért írta meg az apostol élete vége felé, hogy le legyenek jegyezve azok a történetek is, amelyek a szinpotikusokból kimaradtak.

Ha ez lett volna a megírásának a célja, akkor nem szerepelnének benne azok a történetek is, amelyek a többiben már leírattak. Hiszem, hogy a Szent Szellem azért késztette János apostolt e mű megírására, mert a történetek összeválogatása által akar bennünket meggyőzni arról, hogy Jézus az a Krisztus, akit Isten kezdettől fogva megváltóul, szabadítóul, és helyreállítónkul rendelt:

"Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (János 20: 31.) 

A János evangéliumának minden története párhuzamba állítható Mózes könyveinek valamely eseményével. Az utolsó vacsorával kezdődő események azonban már csak az ÚJ SZÖVETSÉGRŐL szólnak, az EGYHÁZ új korszakát vetítik előre. (Ez az utolsó éjszaka, és az azt követő keresztre feszítés, és feltámadás történéseinek leírása ebben az evangéliumban a leghosszabb; a 13. fejezettől a 20. fejezetig részletezi János. Jézus tevékenységének 3,5 éve ehhez képest mindössze 12 fejezetben van leírva.)

Péter személyét tanulmányozva ebben az evangéliumban van jónéhány olyan történet, epizód, amelyeket összefüggésükben szemlélve az egyház képét rajzolják ki előttünk általa. János finoman érzékelteti, hogy a 12 tanítvány Izráel 12 törzsét jelképezi. (Ez utal Mózes könyveire, vagyis Jákób 12 fiára.) Jézus is határozottan utal a tanítványok ezen szerepére: "Jézus erre ezt mondta nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének trónszékébe, ti is tizenkét trónszékbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett." (Máté 19: 28.)

János például az a tanítvány, akit Jézus szeretett, tehát ő valójában Józsefnek, a szeretett gyermeknek a képe. (Ő is "álomlátó" volt, a Jelenések könyve látomásainak-, az eljövendő dolgoknak a látója.) 

Péter ugyanezen analógia alapján Lévi törzsének szellemi utódja, az egyházat megalapozó "kőszikla". Nem véletlen, hogy később íródott levelében Ő az, aki leírja a címben is szereplő híres mondatot: "Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;" (1Péter 2: 9.)

Pál pedig az a legkisebb testvér - Benjámin, - aki csak később született, ezért sorsdöntő eseményeknél nem lehetett ott, ám mégis ő az a gyermek, aki apjának kedvence lett idős korában. Egyébként Pál valójában is Benjámin törzséből származott, ahogyan hivatkozik is rá a Római levél 11: 1. versében.

(Az árulóvá lett Júdás pedig talán annak a Rubennek a képe, aki apjának ágyasával, Bilhával hált, ezért elveszítette előjogait.)

Visszatérve Péterre: az ő kiválasztása már azelőtt megtörtént, hogy bármit is cselekedhetett volna. Jézus első mondata hozzá rögtön az volt, hogy Simonból átkeresztelte Péterré, a kősziklává. (Ahogyan minket sem az általunk véghezvitt igaz cselekedeteink miatt üdvözített!)

Péter tetteiben a megalakult egyház erényei és hibái, bűnei is kiábrázolódnak: 

• Először tesz vallást Jézus személyéről a tanítványok közül: "Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje." (János 6: 68-69.)
• Az utolsó vacsora lábmosásának párbeszéde is hozzá köthető. Jézus ezt mondja neki: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." (János 13: 10.) Ez az egyház lelki állapotára is igaz azóta is.
• Saját magában bízva fogadkozik Jézusnak: "Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted!" (János 13: 37.) (Egyébként a hajnalt jelző kakasszó a Jézus visszatérésekor felhangzó harsona előképe, tehát Jézus nemcsak Péter hűtlenségét, hanem a történelem során bekövetkező egyházi visszásságokat is megjövendölte itt. Tudjuk, hogy ebben is igaza lett sajnos...)
• Jézus letartóztatása idején karddal próbálja megvédeni mesterét. Ez is bekövetkezett az egyház történetében, amikor a vallásháborúk idején erőszakos eszközökkel próbálták "Krisztus ügyét védelmezni".
• Péter sok más tanítvánnyal ellentétben követi Jézust a főpap házába a kihallgatására. Tehát egyfajta bátor kiállás jellemző volt rá! A fokozódó általános ellenszenv terhe alatt azonban mégis megtörik, és letagadja, hogy valaha is ismerte Jézust. (3-szor is!) 
• Péter az első, aki bemegy az üres sírboltba, miután Jézus feltámadt. (Bár János másodikként lép csak be, mégis Ő az első, akinek fejében "összeáll a kép", és az írás azt mondja: "Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt." /János 20: 8./)
• Pétert Jézus helyreállítja a Tibériás tengerénél 3 kérdésével. Vajon miért engedte meg Isten, hogy a legelső apostol, aki felől Jézus is nyíltan a "legszebb reményeket táplálta", ilyen csúfos kudarcot éljen át? Ha mindezt Jézus ugyanúgy látta előre, ahogyan azt is, hogy Ő a kőszikla, akire ráépül az egyház, akkor ennek az esetnek különösen nagy jelentősége van! Péter hűtlensége, és Jézus megbocsátása annak a megdönthetetlen bizonyítéka, hogy Jézus nemcsak a megtérésünk és újjászületésünk előtti bűneinket törölte el, hanem azokat is, amelyeket azt követően ejtünk, miután hittünk Őbenne! Jézus Péterhez intézett kérdései által kihangsúlyozza a törvénykezésre hajlamos Péter számára, hogy csak a szeretet által munkálkodó kegyelem győzi le a bűnt! Ahogyan Péter megbocsátást kapott Jézustól, neki is ugyanúgy ezt a megbocsátást kell továbbadnia! Őt Jézus "táplálta" a megbocsátásával, és bűnei eltörlésével, ezért Péter kapja a megbízatást a nyáj legeltetésére, és őrzésére. Aki részesült a mennyei táplálékból, az tud másokat is táplálni!
• Péterék Jézus javaslatára újra kivetik a hálójukat a csónak jobb oldalára, holott egész éjszakás munkálkodásuk eredménytelen volt. Az egyház ugyanilyen meddő próbálkozásokkal küzd Jézus nélkül. Ahol azonban Jézus jelen van, ott csodálatos "emberhalászás" történik ma is az egyházban! (A 153 db halra tudom, hogy sok magyarázat született már. Én úgy látom, hogy ez a szám azért van hangsúlyozva, mert az emberi munka teljességének és az isteni áldás teljességének összeadódását fejezi ki: 12 x 12 + 3 x 3 = 144 + 9 = 153 :-)  ) A csodálatos halfogás az emberi és isteni együtt-munkálkodás prototípusa az egyházban.
• Végül Péter János sorsáról tudakozódik Jézustól. Jézus ebben a válaszában is világosan helyreigazítja a kissé kotnyeleskedő "vallási vezetőt". Mindannyiunknak elsősorban saját magára kell koncentrálnia! Nem mutogathatunk egymásra, egyéni felelősségünk van Jézus követésében!

Egy dolog szembeötlő még a János evangéliumának utolsó fejezeteiben: mintha a 20. fejezettel fejeződne be maga az evangélium. Utolsó mondatai befejező, lezáró mondatok: "Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében." (János 20: 31.) 

A 21. fejezet szól az éjszakai eredménytelen halászatról, Jézus megjelenéséről és utasításáról, a csodálatos nagy halfogásról, a tanítványok táplálásáról, Péter helyreállításáról, és Jézus követésének egyéni felelősségéről. Ez a 21. fejezet ábrázolja tehát a Jézus nélküli, és a Jézus vezette egyház különbségét, hogy okuljunk belőle!