SALAMONI DÖNTÉS - Ki szeret valójában?

A két parázna asszony esete, amikor az életben maradt csecsemőn veszekednek, elhíresült történet Salamon király bölcsességéről. Rengetegen boncolgatták már ezt a történetet. Nekem erről is Jézus szeretete jutott eszembe. A csecsemő valódi édesanyja - Jézushoz hasonlóan - inkább feladja saját igazát/igazságát, semhogy a gyermek meghaljon!

Megdöbbentő részlet, hogy mindkettő asszony "parázna"! Ez önmagában egy olyan értékítélet a történetben, amely arra utal, hogy a szívünk állapota nem biztos, hogy összhangban van a társadalmi megítélésünkkel! Bizonyára mindkét asszonyt mélyen elítélte a "hivatalos közvélemény". Ám az egyikük mégis becsületes, és őszinte szeretetre képes volt.

A másik asszony viszont elképesztően érzéketlen. Saját tapasztalatból tudom, hogy a nők szülés után rendkívül érzékenyek, érzelgősek, szinte "folyik" a szívünk, pláne, ha rápillantunk egy kisgyermekre! (És nem csak a sajátunkra!) Minden tehetetlen, kiszolgáltatott élőlény irányában érzékeljük az empátiát ebben a különösen érzékeny időszakban.

Ennek az asszonynak a gyermeke nem betegség miatt halt meg. Még csak nem is az anya pillanatnyi figyelmetlensége, esetleges hanyagsága miatt. Ráfeküdt. Még a pár napos pici csecsemőben is olyan erős életösztön van, hogy küzd, kapálódzik, sír az életéért... Hiába.

És amikor kiderül, hogy tragédia történt - még akkor sem a gyász tör ki belőle, hanem érzéketlenül, mint ha csak tárgyakról lenne szó, kicseréli a két csecsemőt! A reggeli események sem ingatják meg: a másik anya fájdalma, a hazugság hosszadalmas bizonygatása sem töri meg.

A csúcsa ennek a "gonosz-lelkűségnek" az, amikor lelkesen helyesli a megmaradt csecsemő kettévágását. Ez végképp árulkodó ebben a történetben: egyszerűen nincs ember, aki így tudna viselkedni, ez Sátán maga. Lelepleződik a gonosz irigység, amely a saját bukása után már csak azzal "vigasztalódik", hogy másokat is magával ránthasson!

A napokban írtam éppen a kétélű, éles kardról:  https://istengyermekei.cms.webnode.hu/l/szellem-es-lelek-szetvalasztasa/     Hiszen mi vagyunk ez a csecsemő, akit a Vádló lelkesen "kettévágna" a törvény betűje alapján. Jézus azonban megmentett bennünket, és ezzel be is bizonyította mindenki számára, hogy valójában Őhozzá tartozunk! Jézus az, aki igazán szeret bennünket! Isten pedig az a bölcs és igaz bíró, aki minderre rávilágított, Sátán szándékait pedig leleplezte.

"Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jót a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérnek tőle? "  (Máté 7: 11.) Jézusnak ez az összehasonlítása erre a történetre is érvényes: ha mi tudjuk szeretni a gyermekeinket "parázna" létünkre, akkor mennyivel inkább szeret Ő bennünket, akiben a szeretet tiszta, és önzetlen!

Talán ez a történet ad magyarázatot arra a dilemmára is, hogy miért nem halt meg Ádám és Éva azon a napon, amikor ettek a tiltott gyümölcsből. Holott Isten a tiltás megfogalmazásakor egyértelműen azt mondta: "azon a napon biztosan meghalsz, amikor eszel arról a fáról!" Jézus azonban közbenjárt értünk, hogy élhessünk, és felajánlotta saját igazságát helyettünk, bár amíg ez nyilvánvaló nem lesz (Jézus kereszthaláláig), addig Sátán fennhatósága alá kerültek az emberek, annak minden lesújtó következményével együtt.