SÁMUEL - akit Isten ígért

Sámuel (nevének jelentése: Isten meghallgatott, akit Isten ígért) egy asszony kétségbeesett könyörgése után fogant meg. Anna (jelentése: megkegyelmezett, kedves) hosszú meddőség után adott Sámuelnek életet. Anna és férje - Elkána (jelentése: akit Isten teremtett, Isten tulajdonába vette) együtt Ádámot és Évát, az első emberpárt szimbolizálják, akik a bűneset után hallhatják a kígyó átkát, és egyúttal Isten szabadító ígéretét:
"Ellenségeddé teszem az asszonyt, téged pedig az ő ellenségévé teszlek. Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai folytonosan harcolni fognak egymással. Az asszony leszármazottja a fejedre tapos, te pedig a sarkába harapsz." (1 Mózes 3:15)
Annának is van egy ellenfele a történetben, mégpedig férjének másik felesége Peninná (jelentése: ág, szétágazódás, korall), aki Annát gyermektelensége miatt folytonosan ingerelte, sértegette. Ő jelképezi az emberiség másik ágát, aki inkább a kígyóra hallgat, és hozzá hasonlóan vádolja, sértegeti Isten népét.
Anna könyörgése kifejezi az Istenben bízó ember lelkiállapotát, hozzáállását.
"Anna egész szívét-lelkét kitárta az Örökkévaló előtt, és keservesen sírva imádkozott. Ilyen fogadalmat tett neki: Ó, Örökkévaló, Seregek Ura, bárcsak letekintenél, és észrevennéd szolgálóleányod keserűségét! Uram, ne felejtkezz el rólam!" (1 Sámuel 1:10-11)
Isten meg is hallgatja a megalázott Annát. Talán hasonlóképpen imádkozhatott a bűneset után Éva is, Isten pedig szabadítót ígért. Anna a kis Sámuelt Istennek szenteli, és Éli főpap felügyeletére bízza. Éli (nevének jelentése: magasztos, Istenem) az Atya Istent, két fia Hofni (tenyér, ököl) és Fineás (vasszáj, szócső) a fellázadt angyalokat szimbolizálják. A fiúk eltávolították az embereket Istentől:
"Igen nagy volt tehát az ifjak vétke az Úr előtt, mert megutálták az emberek az Úrnak szóló áldozatot." (1 Sámuel 2:17)
Sámuel persze a megígért fiút jelképezi, aki által Isten elítéli a lázadó, engedetlen pap-fiakat, és aki Isten szavát igazul, helyesen képviseli a nép előtt. A kis Sámuel növekedése, Isten-, és emberek előtti kedvessége, engedelmessége, Isten szava iránti fogékonysága jellemzi később Jézust is.