SAUL - a kikövetelt törvény

Saul király (nevének jelentése: akit kértek, kikövetelt) a törvényen alapuló szövetség, vagyis az Ószövetség jelképe. Ahogyan királyt követelt Izráel népe Istentől, hogy vezesse őket, ugyanúgy követelték egykor a törvényt is, hogy "megcselekedhessék" annak előírásait. Saul esetében ábrázolódik ki igazán az, hogy Isten nem helyesli a nép kérését egyik esetben sem. 

Saul színre-lépésekor apja szamarait keresi, de sehol sem találja azokat. Végül találkozik Sámuel prófétával, aki Isten igéjét/ígéreteit jelképezi. Legnagyobb megdöbbenésére királlyá keni a próféta. Saul testi szépsége, és kimagasló termete szimbolizálja a törvény tökéletességét, szentségét. A törvény követői saját cselekedeteikben, saját jóságukban bíznak. Úgy gondolják, hogy képesek megfelelni a törvény előírásainak, ezért Isten elfogadja őket. (A szamarak szimbolizálják a teherhordást, erőlködést, küzdelmet, amelyek az előírások formai betartásához szükségesek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a törvény "szamarakat" keres magának, akik hajlandóak az igájába hajtani a fejüket!   Lásd Pál felkiáltását: "Ó ti esztelen Galaták!", és az egész Galata levél erről szól!)

Sámuel első útmutatásai Saul számára az emberiség találkozásait jelzik a törvénnyel, - a jó és rossz tudásával:

1.) Ráhel sírjánál (neve jelentése: anyajuh, bárány) lesz két ember, akik ezt mondják: "Megkerültek a szamarak, amelyeknek a keresésére indultál. Apád már elvetette a szamarak gondját, értetek aggódik, és ezt mondogatja: Mit tehetnék a fiamért?!" (1 Sámuel 10:2)   Vagyis az első emberpár bűnbeesése miatt a Sátán uralma alá került az emberiség. Saul apjának neve ugyanis Kis, azaz csapdát állító, szarv, íj. Vagyis a csapdát állító Gonosznak már megvannak a "szamarai", mégpedig az emberi faj. Most már inkább a törvény betartatására koncentrál, hogy vádolhassa, és elveszejtse az embereket.

2.)"A Tábór tölgyfájánál találkozol majd három emberrel, akik az Istenhez mennek föl Bételbe. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kerek kenyeret, a harmadik pedig egy tömlő bort."  Ezek három szövetségkötést jelképeznek Istennel, amelyeknél bűnért való áldozat is megjelent. Először Ádám és Éva bűne fedeztetett el kecskegidákkal (kettőből ruha készült, a harmadikból áldozat), majd az Ószövetségi Szent Sátorba kerültek a szent kenyerek, harmadjára pedig Jézus Krisztus vére ontatott ki a mi bűneinkért, amelynek jelképe az új tömlőbe töltött bor. Saul az Ószövetséget jelképező kenyerekből fog kettőt kapni, ez neki jár.

3.) "Azután eljutsz az Isten halmára, ahol a filiszteusok oszlopai vannak. Mihelyt bemész az ott levő városba, találkozol majd egy csapat prófétával, akik az áldozóhalomról jönnek lefelé. Lant, dob, fuvola és citera lesz náluk, ők maguk pedig prófétai révületben lesznek. Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel."  (1 Sámuel 10: 5-6)  Isten halma tulajdonképpen Jeruzsálem. Itt épül fel Dávid és Salamon kőtemploma, amely a farizeusok (a filiszteusok a szimbólumai ennek a vallásos képmutatásukról elhíresült csoportnak) központjává is lesz. A farizeusok elferdítették a törvényt, emberi parancsolatokkal toldották meg, és maguk sem tartották be, csak külsőségekben feleltek meg neki. A próféták által Isten gyakran elítélte a képmutató vallásosságot, amely csak külsőségekben tartja meg a törvényt.

4.) Végül Gilgálban (legördítés, kőkör) kellene Saulnak várnia 7 napot Sámuelre az áldozat bemutatásával. A törvényben bízók is várták Isten ígéreteinek beteljesedését, a megígért Messiás megérkezését. A törvény követői azonban nem ismerték fel, hogy valójában Isten hozza majd meg - az idők teljességekor (lásd 7 nap) - Jézus személyében az áldozatot az emberiség megmentése érdekében. (Jézus feltámadását jelzi a sír szájáról elgördített kőkör, azaz Gilgál.) A törvényben bízók maguk akarnak áldozatot hozni. Isten azonban ezt elveti. Ezt ábrázolja ki Saul Isten általi elvettetése.

Saul egész királyságát folytonos harcok kísérik. Ez jelzi, hogy nincs békesség, nincs nyugalom azok számára, akik saját jó cselekedeteikben bíznak. Királyságát lelki gyötrelmei bélyegzik meg. Isten "rossz szelleme" gyötri - hiszen a törvény előírásainak emberi erővel való betartása "elhordozhatatlan terheket" helyez a vallásos ember vállára. Lelkiismeretük sohasem tud megtisztulni.

(Személy szerint engem mindig is nyugtalanított az a tény, hogy mind Mózest, mind Saul királyt Isten egy jelentéktelen apróságnak tűnő "cselekedet" miatt "veti el", "bünteti meg". Isten azonban nem a személyüket ítéli meg elsősorban, hanem azt az "intézményt", amit képviselnek, vagyis a saját vallásos tetteiben bízó, a törvény megcselekvésére alapozott hozzáállást... Halleluja!!)

A vallásos ember végül odáig merészkedik, hogy üldözőbe veszi a kegyelem által megigazult testvéreit. Az újszövetségben Jézus Krisztus személyében megjelent kegyelem jelképe természetesen Dávid (nevének jelentése: szeretett, egyesítő, főember), akire Saul király egyre féltékenyebb lesz, és dühétől hajtva a meggyilkolásától sem riadna vissza.

Saul fia, Jonatán (Isten ajándéka), szimbolizálja a megigazulást. Vérségi kapcsolata apjával azt a látszatot kelti, mintha a törvény megtartásából származna a megigazulás, de a neve is mutatja, hogy a megigazulás nem kiérdemelhető, hanem csakis ajándékba kaphatjuk. Már Dávid feltűnésekor (a Góliáttal való küzdelem idején) nyilvánvalóvá lesz, hogy Jonatán inkább Dávidhoz "tartozik", mint apjához Saulhoz, Dáviddal forrt össze a lelke:

Saul a szolgálatába fogadta Dávidot, és nem küldte vissza a szülői házhoz. Miután Saul befejezte a beszélgetést Dáviddal, Jonatán úgy megszerette Dávidot, mint a saját lelkét. Szövetséget kötöttek egymással, és a lelkük szinte összeforrt. Jonatán Dávidnak ajándékozta a ruháját, köpenyét, kardját, íját, sőt még az övét is. (1 Sámuel 18: 1-4)

János evangéliuma a három személy által képviselt fogalom egymáshoz való kapcsolatát így fejezi ki: 

"A törvény Mózes által adatott, de a kegyelem és az igazság (megigazulás) a Messiás Jézuson keresztül jött el hozzánk." (János 1:17) 

Vagyis a kegyelem és a megigazulás együtt áll szemben a törvénnyel. Isten "szíve szerint" jobb szövetséget akart nekünk adni a törvényen alapuló szövetségnél. Isten szíve szerint való ember volt Dávid, és az ő személye jelzi Isten szívének szándékát az emberek felé, ami a Jézus Krisztusban megjelent kegyelem jó híre!

A Jonatán által Dávidnak ajándékozott ruhák és felszerelések eszünkbe juttatják az Efezusi levélben megfogalmazott Isten fegyverzetét, amelyeket szintén ajándékba kapunk, hogy megállhassunk a gonosszal való küzdelmünkben, és Dávidhoz hasonlóan győzhessünk velük.

Dávid királlyá kenésével nyílt titok lesz, hogy Saul napjai meg vannak számlálva. Sokat mondó momentum, hogy Dávid üldöztetése idején többször kivégezhetné Sault, de nem teszi meg. 

Jézus sem teszi érvénytelenné a törvényt, hanem a megszabott időben átveszi a helyét a szívünkben...