TEJ VAGY SZILÁRD ELEDEL?

"Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság / megigazulás igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére." (Zsidókhoz írt levél 5: 13)

A zsidókhoz írt levélben olvashatjuk a fenti idézetet. Van egy kis zavar a keresztények között, hogy ki számít kiskorúnak az "igazság beszédében". A különböző fordítások szinte kivétel nélkül "igazság"-ként fordítják a kiemelt mondatban lévő szót. Azt gondolhatjuk: igen, Isten igéje az igazság. Aki nem ismeri eléggé az Isten igéjét, az a kiskorú. De vegyük észre, hogy ez a mondat a zsidók számára íratott le, akik pedig mind alaposan ismerték az akkor ismert Ószövetséget, nagyrészét kívülről is fújták, Újszövetség pedig még nem volt a mai formájában!

A következő mondat némileg értelmezi is, hogy azok tekinthetők nagykorúaknak, akiknek az érzékeik gyakorlottak a jó és rossz megkülönböztetésére. Ha az ószövetségi törvény volna a jó és rossz megkülönböztetésének az alapja, akkor nem "érzékelésről" beszélne a levél írója, hanem tudásról!

Az ezt megelőző részben azt részletezi az író, hogy az Ószövetség lévita papságát-, és a léviták közül választott főpapot leváltotta Krisztus. Jézus nem a léviták közül való főpap, hanem Melkisédek rendje szerinti főpap (nem is lehetne az, mert nem Lévi, hanem Júda törzséből származott). Melkisédek Ábrahám korában élt, és azt mondja róla az írás, hogy "Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké." (Zsid. 7: 3.) A Zsidókhoz írt levél 7. fejezete részletesen kifejti, hogy milyen nagy jelentősége van a megváltozott papságnak: "Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is." (zsid. 7: 12.)  Erről nagyon kevesen beszélnek; megváltozott a törvény!

Akkor tehát visszatérve az eredeti kérdéshez: kik a kiskorúak Krisztusban? Az "igazság"-ként fordított szó ugyanaz a szó, amelyik Ábrahám történetében szerepel, amikor hite miatt Isten igaznak fogadta el őt. (1Mózes 15: 6.: Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.)  Tehát az itt használt [dikaiosynis] görög szó elsősorban megigazulást jelent, vagyis a megigazultságot átélők, azt tudatosítók, a megigazultság beszédében járatosak tekinthető nagykorúaknak! Azok a zsidók, akik pedig még mindig vissza-visszatértek az ószövetségi törvényhez, és annak megcselekvését tartották szem előtt, azok neveztettek tejjel élőknek.

Pál meg is magyarázza a Galata levél 4. fejezetében: "Azt mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, addig semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek, hanem gyámok és gondozók felügyelete alatt áll az apa által megszabott ideig. Így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaságra. De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: "Abbá, Atyám!" Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is." (Galata 4: 1-7.)

Az ószövetségi törvény megcselekvésében bízókat ("a világ elemei alá vetetteket") az ige tejjel élő kiskorúaknak tekinti, akiknek még nem fejlődött ki az érzéke a jó és rossz megkülönböztetésére, ezért még a tételes parancsolatokra támaszkodnak. Akik pedig felismerték, hogy Krisztus kereszthalála által megigazultak Isten előtt, azok járatosak lettek a megigazultság igéjében, és a Szent Szellem vezetése által tapasztalják, tanulják a jó és rossz megkölönböztetését.

Galata 3: 22-26: "De az Írás mindenkit bűn alá rekesztett, hogy az ígéret a Jézus Krisztusba vetett hit alapján adassék azoknak, akik hisznek. Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által."

A tejjel és mézzel folyó föld képe is kissé más értelmet nyer ezáltal: Kánaán az a hely, ahol az ó- és újszövetség által élteti Isten az Ő népét. A tejjel táplálkozó kiskorúságot mindig felváltja a szilárd eledelt fogyasztó nagykorúság, az örökséget teljes jogon élvező fiúság!