VÉGET ÉRT A FOGSÁG, TÉRJETEK HAZA BABILONBÓL!

Nabukodonozor babiloni király meghódította Júdát, és fogságba vitte a lakosságot. Idővel a perzsák vették át a hatalmat, és 70 év fogság után Kűrosz rendeletet adott ki arról, hogy a zsidók hazamehetnek. Néhány ezren haza is tértek, majd hozzáláttak a lerombolt jeruzsálemi szentély újjáépítéséhez, amelyet a király is támogatott anyagilag..

Babilónia "őse" Bábel tornya volt. Bábel tornyát azért kezdték el építeni az emberek, hogy az "isteni ítélet", amely az özönvíz idején elpusztította a korábbi világot, ne lephesse meg újra az embereket. (Bár Isten megígérte Noénak, hogy nem lesz többé özönvíz.) Bábel az egeket ostromló emberi törekvés képe, annak a vallásnak a megtestesítője, amely emberi módon közelít Istenhez.

A Babiloni Birodalom első uralkodója Nabukodonozor élete is a vallásos ember megtestesítője. Dániel könyve meséli el az uralkodó életének meghatározó eseményeit. (Az alábbi linkeken is írtam már erről:    https://istengyermekei.webnode.hu/l/nabukodonozor-almai-mi-az-alap/    https://istengyermekei.webnode.hu/l/nabukodonozor-almai-az-istent-kereso-ember-tevutja/     )

Mi jellemezte a babiloni életet? A király ugyan felismerte a menny Istenét, mint aki a mindenség fölött uralkodik, mégis követeli, hogy az emberek imádják az általa felállított aranyszobrot. Mégpedig a különféle hangszerek megszólalása volt a "jel", hogy imádni kell, és le kell borulni a bálványszobor előtt. Ma az egyház tele van dicsőítő dalokkal, mindenféle hangszeres énekekkel. Szólnak az énekek, de szívből jövő dicséretek ezek? Hogyan lehetne kedves Isten számára, ha nem őszintén szólnak?

A 137. zsoltár pontosan leírja ezt a lelkiállapotot:   (  https://abibliamindenkie.hu/uj/PSA/137   )

Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hárfáinkat. Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből! Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?

Ha nem szívből jövő az Isten dicsérete bennünk, akkor bizony Babilonban vagyunk. Isten a szabadság-, és az ígéretek földjére hív bennünket. Isten nem vár tőlünk semmilyen vallásos tevékenységet. Szabadságra hívott bennünket. Őszinte kapcsolatra vágyik velünk, nem képmutatásra. Ő megszólítható, és képes arra, hogy válaszoljon minden imánkra! Ő nem despota.