SAUL és JONATÁN - A törvény csak vádol, de nem segít győzni

Sámuel 1. könyvének 14. fejezetében Izráel népe a filiszteusok ellen harcol:   https://abibliamindenkie.hu/uj/1SA/14

Az ószövetségi történetekben szimbólumok által tanít minket Isten. A szimbólumok értelmezéséhez a nevek jelentése ad döntő segítséget. Saul nevének jelentése: a kikövetelt, akit kértek. Ő volt ugyanis Izráel első királya, akit kifejezetten azért "adott" Isten a népnek, mert ők azt akarták, hogy király uralkodjon rajtuk, mint ahogy a többi népnek is volt királya. Saul tehát a törvény szimbóluma, mert a Sinai hegynél az Egyiptomból szabadult nép ugyanúgy kéri a törvényt Istentől, ahogyan később királyt követelnek. Erről itt írtam részletesebben:    https://istengyermekei.webnode.hu/l/saul-a-kikovetelt-torveny/

Jonatán nevének jelentése: Isten ajándéka. Az újszövetségben lesz egyértelmű alaptanítás, hogy az Isten általi elfogadottságunk, a "megigazulásunk" csakis ajándék (és nem jutalom, vagy munkabér) Istentől!!   Jonatán tehát a Krisztusban megnyert megigazulásunk előképe, ez a történet pedig azt szemlélteti, hogy ha a törvényre, a parancsolatok betartására törekszünk, az nem segít bennünket győzelemre, hanem éppen hátráltat.

A történetben nyilvánvaló, hogy a filiszteusok fölött aratott fényes győzelem Jonatán bátorságának volt köszönhető. A harcoló sereg is egyértelműen ezt vallja. Jonatán tettei és viselkedése azt ábrázolja ki számunkra, hogy a megigazult ember nem a törvény utasításaira figyel, hanem Istenre tekint, aki Úr mindenek felett, aki Mindenható, aki velünk harcol, aki győzelmet tud adni még a veszettnek tűnő helyzetekben is. Isten pedig Jézusra tekint, és nem a mi érdemtelenségünkre, amikor győzelemre segít minket.

Mit "tesz" Saul, a törvény szimbóluma? Először is tétlenül várakozik. A Jonatán által összezavart filiszteus sereget kezdi csak el üldözni. Majd az ellenség üldözése közben böjtöt hirdet a harcoló katonái számára. Saul az étlen-szomjan harcoló embereket nemhogy nem segíti, hanem inkább hátráltatja vezetésével!

Saul saját fiát is megölné, amiért az nem tartotta be apja "parancsolatait". A nép azonban Jonatán mellé áll. Érzik, hogy a győzelem fényesebben bizonyítja Jonatán "igaz"-ságát, mint az, hogy betartotta-e a törvényt. A kisszerű, vallásos cselekedetekre fókuszáló hívők nem képesek győzelemre jutni, mert nem Istenre tekintenek, hanem magukra, vagy társaikra. A bűn kérdésével piszmognak, holott Jézus keresztje elvette a bűneinket! A törvény ugyan elítélhet bennünket, de Isten Jézus miatt igazságot tulajdonít nekünk. Ez az Ő ajándéka számunkra, akik hiszünk Jézus megváltásában.

Saul éppen azzal mulasztja el a filiszteusok fölötti elsöprő győzelmet, hogy fia megbüntetésén fáradozik. Saját hadseregében okoz megosztottságot értelmetlen bírálataival, ezért tudnak megmenekülni a filiszteusok, és visszatérni a korábbi lakóhelyeikre.

A törvény követői szellemi értelemben éheznek, mint a történetben szereplő harcosok Saul seregében. Cselekedeteiket nem az Istenbe vetett bizalom, és a győzelem motiválja, hanem az átoktól való félelem. A mi szellemi táplálékunk pedig az élet kenyere, aki Jézus Krisztus. A méz pedig mindig Isten igéjének szimbóluma, amely erőt ad a megfáradtaknak, a csüggedőket felemeli, és táplálja. Igazi belső békét és örömöt tud adni.

Az is nagyon beszédes, hogy a történet elején Saulnak mindössze 600 fős serege van. Ám azt követően, hogy Jonatán megriasztja a filiszteus sereget, rengetegen átállnak Jonatán és Saul seregébe, és előjönnek rejtekhelyeikről. Ők eredetileg héberek, de kezdetben nem bíztak az izráeliek győzelmében, és nem akartak Saullal harcolni. (Egyes fordítások szerint 10.000 főre duzzadt a zsidó hadsereg.) Jonatán kezdeményezése adja vissza a győzelembe vetett hitüket, és bátorságukat. A korábban gúnyolódó filiszteusok pedig menekülnek az addig általuk elnyomott nép elől.

A törvény követése, a törvény betartására való igyekezetünk nem képes bennünket igazzá tenni Isten előtt, és nem képes győzelemre vezetni minket!!!  A győzelem Isten ajándéka Jézus váltságműve következtében. Nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjen Isten előtt!